2009-12-25

A Budakeszi Kultúra Alapítvány gondozásában idén ötödik alkalommal jelent meg az immár hagyományos budakeszi helytörténeti naptár. A Németországban élõ, kitelepített budakesziek közössége, a Budakesser Gemeinschaft és a Budakeszi Helytörténeti Gyûjtemény fényképarchívumából válogatott fotók egy része elõször kerül a nyilvánosság elé.

Az egyes hónapokhoz tartozó képek hátoldalán rövid ismertetõk segítenek eligazodni a képen látottak alapján a település múltjában. A fotókhoz tartozó ismertetõket Somlai Péter, a Budakeszi Helytörténeti Gyûjtemény Baráti Köre Egyesületének tagja készítette. Az adatgyûjtésben külön köszönet Bechtold Gábornak, Gellér Dávidnak, Mayer Edinának, Merkl Jánosnénak, Nagyné Starcz Teréznek és még sokaknak, akik elmesélték emlékeiket.

A Budakeszi Helytörténeti Gyûjtemény szívesen fogadja a település múltját idézõ régi tárgyakat, eredeti fényképeket vagy azok másolatait a Budakeszi, Fõ u. 127. alatti múzeumban, idõpont-egyeztetést követõen a gyûjtemény gondozójával, Nagyné Starcz Terézzel (tel. 06-20-294-0014).

A naptár kapható a Budakeszi Kultúra Alapítványnál ingyenes házhoz szállítással (tel. 06-23-457-058), a Kórósi Vegytisztítónál (Fõ u. 96.), a Kiskápolna Könyvesboltban (a Posta alatt), a Fõ téri nyomtatványboltban (a Postával szemben) és a papír- írószerboltban (Fõ u. 76.).

	Címlapon: Ecce homo – Krisztus-szobor a Budakeszi, Gábor Áron u. 8/a. elõtt (képeslap, 1990 után) Fotó: Czifra Lajos, grafika: Keresztes Dóra Ismertetõ a januári hónap hátlapján Grafika: Kacsoh Pongrác Készült a Paletta Press Nyomdában Budakeszin © 2009 Budakeszi Kultúra Alapítvány
	Ecce homo – kõszobor A csaknem életnagyságú mészkõszobor a Gábor Áron u. 8/a. elõtt áll, az egykori Weichselblöß területén. A szobrot Stefan Bechtold (1823-1900) és felesége, Elisabeth Tschumper (1823-1905) annak emlékére állítatta, hogy négy fiú gyermekük (Márton, Tamás, István és Jakab) megmenekült a pusztító kolerajárványtól. A fiúk valamennyien magas kort, kivéve Jakabot, közel 90 évet értek meg. Az 1885-ben állíttatott, egykor festett szobor mestere ismeretlen. 1990-ben az Országos Mûemléki Felügyelõség költségén Varga Zoltán kõszobrász restaurálta. Az utóbbi években állapota  ismét  leromlott. Jelenleg a Budakeszi Kultúra Alapítvány kezdeményezésére és támogatásával a Budakeszi Szépítõ Egyesület restauráltatja. A munka befejezését a szobor állításának 125. évfordulójára, 2010. március végére tervezik.
	Asszonyok a templom bejáratánál Id. De Ponte József 1937-ben készült felvételén ünnepi viseletbe öltözött asszonyok láthatóak a templom bejáratánál. A népviselet ekkor már a paraszti életformával együtt visszaszorulóban volt, és  leginkább a gazdacsaládok lányai (fõleg ünnepi alkalmakkor), asszonyai, ill. általában az idõsebb generáció hordta. A fiatalság az elsõ világháborút követõen kezdett „átöltözni”, és az 1930-as évek végére gyakorlatilag teljesen elhagyta a népviseletet.
	Passiójáték Színrevitele az 1910-tõl 1936-ig fennálló Ifjúsági Egyesület legnagyobb teljesítménye. Mintául a felsõ-bajorországi Oberammergau község híres, a XVII. század óta játszott passiójátéka szolgált. Az elõadás legnagyobb érdeme, hogy akárcsak Oberammergauban, Budakeszin sem hivatásos színészek, hanem a község lakói alakították a szerepeket. Az  elsõ elõadást Molnár Lajos, akkori iskolaigazgató rendezte. A fõbb szerepekben Martin Gergely (Kriszus), Martin Jakab (Júdás), Till Franciska (Mária) Marx Katalin (Veronika), Stoffer János (János), Stofflitz Antal (Heródes) és Geiger Ferenc (Pilatus). A díszleteket a fényképet is készítõ id. De Ponte József készítette. A Passiójátékot az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején többször is színre vitték, kezdetben németül, majd magyar ul.
	A „Szenvedõ Krisztus” („Schmerzensmann”) szobor A barokk faszobor a budakeszi Havas Boldog- asszony római katolikus templom egyik legértékesebb alkotása. A hagyomány szerint az elsõ württenbergi német telepesek hozták magukkal az óhazából. Talapzatát aranyozott ruharedõk képezik. A szobrot az akkori plébános, Miller József prépost Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök 1936. január 4-i budakeszi látogatásakor az újonnan felállítandó egyházmegyei múzeum számára ajánlotta  föl a  templom  több más, régi mûkincsével együtt. Ezt  követõen elvitték Budakeszirõl Székesfehérvárra. Mintegy négy évtized elteltével, az 1970-es években került vissza eredeti helyére Németh László plébános jóvoltából.
	Makkos Mária Id. De Ponte József 1930-as években készült felvételén a makkosmáriai kegytemplom és kolostor romjai látszanak. A helyet gondozó trinitárius rendet II. József egyházpolitikai reformjai idején feloszlatták, a templom és a zárda rommá lett. A terület a romokkal együtt az elsõ világháború alatt került ismét egyházi tulajdonba, amikor Budakeszi akkori plébánosa, Miller József prépost megvette Werle Józseftõl. 1938-tól a budapesti szerviták vállalták gondozását. A második világháború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly családtagjukért imádkozni. A mai templom az 1940-es évek végén épült Schall József tervei szerint, 1950-ben szentelte fel Shvoy Lajos székesfehérvári püspök. Ekkor került vissza eredeti helyére a helyi nagytemplomban megõrzött fatörzs és kegykép. Néhány hónap múlva a szervita rendet feloszlatták. A kegyhelyet ezután a jezsuiták gondozták. Ma a domonkos rend tulajdona.
	Úrnapi körmenet az 1930-as évek második felében. A körmenet a Fõ utcán halad, valamivel a Temetõ utcai keresztezõdés alatt, a Stoflitz-ház mellett (ma Fõ u. 178.). A plébános a baldachin alatt megy a virágszõnyegen, arcát eltakarja a kezében tartott Oltáriszentstég. A képen valószínûleg Miller József prépost látható, aki 1910-tõl 1938. januárjáig volt Budakeszi plébánosa. A virágszõnyeg bal oldalán haladó káplán Kresz Rudolf, aki 1932 és 1938 között volt Budakeszin káplán, majd 1951 és 1960 között plébános, ekkor már – magyarosított nevén – Kenéz Rudolfként. A másik, háttal álló káplán kiléte  ismeretlen, õ éppen füstölõjével tömjénezi az Oltári- szenséget. A baldachint, a lámpásokat és a gyertyatartókat az esküdtek viszik, elõttük ministránsok mennek. A kép elõterében haladó ministránsfiúk közül a középsõ Mayer Ferenc (1926-2008).
	Aratóbál Id. De Ponte József felvétele az 1930-as évekbõl. Az aratóbált – a szüreti bálhoz hasonlóan - az Ifjúsági, majd 1936-tól a Kultúregyesület szervezte. A menet a Fõ utcán halad a Kossuth Lajos utcai keresztezõdésnél. A képen látható épületek ma is állnak: középen a gyógyszertár látható, akkor még kis toronnyal a tetején.
	Mária-lányok Id. De Ponte József felvételén a Mária Kongregáció tagjai (Mária-lányok) láthatóak a fõoltár elõtt a katolikus templomban, 1934-ben. Balról jobbra haladva: Martin Teréz, a párnát tartó lány kiléte ismeretlen, Oszter Éva, Stoflitz Teréz, Martin Mária, egy „Eszterle lány” és Fruh Anna. A Mária Kongregáció a jezsuita tanintézetek révén jelent meg Magyarországon a XVI. század második felében, és 1948-ban történt feloszlatásáig az egyik legjelentõsebb hitbuzgalmi egyesület volt. A hívõk, elsõsorban a fiatalok vallásos nevelését, a hitélet erõsítését és a Mária-kultusz ápolását tekintette céljának. Mária-lányok ünnepi alkalmakkor fehér ruhát hordtak, a nyakukban pedig kék szalagot Szûz Máriát ábrázoló medállal. A kép jól szemlélteti, hogy az 1930-as években a népviselet fokozatos visszaszorulásával párhuzamosan a Mária-lányok ruhája is változott.
	Szüreti felvonulás 1938-ban.  A kocsin balról jobbra Mocsnek Mátyás, Winkhardt Júlia, (a háttal ülõ lány ismeretlen), Pfendtner Teréz, Kaiser Mária és Dobrády Teréz ül magyaros viseletben. A szüreti mulatság a két világháború között az ifjúság legkedveltebb rendezvényei közé tartozott. A falu nagyját megmozgató rendezvény kialakításában, megszervezésében egyesületek (Budakeszin az Ifjúsági, majd a Kultúregyesület), tanítók és vendéglõsök vettek részt. Korábban, amikor a szõlõmûvelés még jelentõs szerepet játszott a térség életében, csak kisebb házi mulatsággal ünnepelték a szüret befejezését. A szüreti mulatság így érdekes módon akkor vált népszerû és nagyszabású eseménnyé, amikor a szõlõmûvelés már elvesztette meghatározó szerepét a térségben.
	Pincesor Id. De Ponte József felvétele a mai Pátyi út egy szakaszát ábrázolja az 1930-as években. Elsõ ízben egy 1778-as térképen tûnnek föl pincék a község déli végén. A két világháború között mintegy száz pince állt ezen a területen. Az egész Európát sújtó filoxéravész a XIX. század végén gyors és fájdalmas véget vetett a budakesziek fõ jövedelmét adó bortermelésnek. A lakosság a rohamosan fejlõdõ fõvárosban talált munkát. A kép készültekor, azaz az 1930-as években a pincesor már  részben  lakónegyeddé alakult. Fokozatos pusztulása - átalakulása az 1946-os kitelepítés utáni években gyorsult fel. Az 1950-es évek végén a présházak többsége már romosan állt, sokat teljesen elbontottak. Mára alig néhány, többé-kevésbé átépített épület emlékeztet a régi pincesorra a Pátyi út elején.
	Fõ utcai részlet Az 1930-as években készült felvétel a templom keleti oldalán álló házakat ábrázolja, melyek a templomnak helyet adó magaslat és a „Bergl” közötti eróziós árok mentén állnak. (Ma Fõ u. 196., 198., 200., korábban 150., 152. 154.). 1946 elõtt a Pradl, Rieger, Schmidt és Geiger családok laktak itt. A kép bal oldalán a templomdombot az alámosástól védõ fal részlete látható. A hagyomány szerint ezt a falat ill. a sort kezdõ Pradl - házat a korábban itt állt templom köveibõl építették a német telepesek.
	A nyolcadik parancsolat Az 1930-as évek közepén készült képen „A nyolcadik parancsolat” címû színmû szereplõi láthatók az õket betanító nõvérekkel. Elsõ sor balról jobbra (angyalkák): Makl Rózsi, Steibli Annus, Schleer Ilus, Martonfi Inci, Xavéria fõnõvér, Huber Magdus (kis Jézus), Faludi Kató, Ring Etus, Erdõfi Rózsi, Mayer Irmus. Második sor: Handler Tercsi, Eszterle Boris, Ediltrud nõvér, Fischer Irma, Eckstein Annus, Stoflitz Tercsi, Schulcz Liszka (kisbaba), Sasvári (Starz) Liszka (Joschka Fischer volt német külügyminiszter édesanyja), Kellner Klári, Eckstein Rici, Fischer Hilda, Pfendtner Rézi, Stoflitz Magda, Márhoffer Liszka. Harmadik sor: Stoflitz Margit, Pfendtner Rózsi, Mayer Lujzi, Eszterle Ella (ördög), Almási Annus, Dobrádi Tercsi, Limberta nõvér.

2009-12-16

Tanúja egy kornak, amikor a magyar lovasság még olyan értéket képviselt a magyar társadalomban, melyet méltán lehetett mások elé példaképnek állítani, mint olyanokat, akik a legnehezebb körülmények között is emberségesek, gerincesek tudtak maradni. A ma élő huszárok legidősebbike, Nagy Kálmán nyugalmazott huszár ezredes és hadtörténész december 8-án ünnepelte századik születésnapját.

Nagy Kálmán 1909. december 8-án született Nyíregyházán. 1931-ben a Ludovika Akadémián huszárhadnaggyá avatták. Nyíregyházán, Budapesten, Pápán, Munkácson, Nagyváradon és Rimaszombaton szolgált. 1939-ben részt vett Kárpátalja felszabadításában. Végigharcolta a II. világháborút. 1941-ben az I. honvéd lovasdandárral Ukrajnában harcolt. Az e harcokban tanúsított bátor magatartásáért Signum Laudis kitüntetést kapott. 1944-45-ben 15 hónapos folyamatos harcban a Kárpátok mentén, az Alföldön, a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon keresztül huszár századát Ausztriáig vezette, ahol amerikai hadifogságba estek.

A háború után hamis vád alapján perbe fogták, és több ízben bebörtönözték. Amikor éppen szabadlábon volt, alkalmi munkákból élt, tetőfedéstől a földmérésig. Végül a bíróság felmentette. 1948-tól a Honvédelmi Minisztériumban hadtörténeti előadó, volt, s két folyóirat alapító szerzője. Részt vett a Hadtörténeti Intézet újrateremtésében, a Hadtörténeti Könyvtár felállításában. 1956-tól a Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán hadtörténeti tanszékvezető-helyettessé nevezték ki, 1957-ben alezredesként nyugdíjazták.

1956. november 4-én Mindszenty József hercegprímást a Parlamentből a szovjet harckocsikon át az amerikai követségre menekítette. Ezt egy újságíró lefényképezte és a kép később a hatóságok kezébe került. Koncepciós perben 15 évre ítélték. Hatvankét hónapig volt börtönben. Kiszabadulása után 25 évig nyomdai korrektorként és a Daily News lektoraként dolgozott. Harminc film és két színházi előadás hadtörténeti szakértője volt.

A rendszerváltás után rehabilitálták, nyugalmazott ezredessé léptették elő. Nagy Kálmán ezután is rendkívül aktív és tartalmas életet élt. A Sárvári Huszármúzeum egyik megszervezője, a Huszármúzeum Baráti Kör elnöke, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület örökös dísztagja. Nevéhez fűződik az első huszáremlékmű létrehozása és felavatása Rimaszombaton, 1943. október 6-án. Az emlékműre harminchárom, a harcokban elesett rimaszombati huszár neve került fel. . Megjelent művei: A magyar huszárok a II. világháborúban (1990), A honfoglalás hadtörténete (1998) és a Két tábornok (2000). Hadtörténeti kutatásokkal mind a mai napig foglalkozik.

Egyik szervezője volt az évenként a határon túli és magyarországi fiatalok számára megrendezett nyári történelmi iskolának és 95 évesen is főszervezője és előadója volt az I. Magyar huszártörténeti konferenciának, melyre 2004 nyarán került sor Nyíregyházán. Budakeszin bekapcsolódott a Kárpátaljai Magyarok Budakeszi Szervezetének munkájába és vezetőségi tagja volt a Széchenyi Baráti Körnek.

Budakeszi 1998-ban Budakesziért emlékéremmel tüntette ki, 2004-ben a város díszpolgárává választották. Jelenleg visszavonultan él.

December 11-én ünnepélyes keretek között ünnepelték a legidősebb magyar huszárt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében az Intézet és a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság rendezésében. Az ünnepeltet Bali József, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai szakállamtitkára köszöntötte. Nagy Kálmán életútját Fodor Lajos ny. vezérezredes, a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság elnöke ismertette. Pohárköszöntőt mondott dr. Holló József ny. altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának főigazgatója.

Budakeszi december 16-án Győrffy-Villám András, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke Az utolsó huszárok című könyvének bemutatójával tisztelgett díszpolgára előtt a Budakeszi Kultúra Alapítvány és a Széchenyi Baráti Kör szervezésében.  A kötetben Nagy Kálmánnal, a ma élő magyar huszárok legidősebb képviselőjével terjedelmes beszélgetés jelent meg, tanúságot téve a magyar huszár fegyvernem mellett, amely – Mátyás király által 1481-ben megörökítve – fél évezrede fennáll, hirdetve a magyar nép rendkívüli katonai képességeit szervezésben és hadművészetben. „A huszár jelképezte és tetteivel megvalósította mindazon legszentebb erényeket, melyek mindig biztosították nemzetünk fennmaradását: a mindig újrakezdés hitét és akaratát, s az érte végzett szívós munkát, a haza rögéhez való hű ragaszkodást.” - fogalmazta meg Nagy Kálmán a Buda környéki Iránytű című lapnak még 2004 szeptemberében adott interjújában.

Koós Hutás Katalin
Fotók: Bánkuti Ákos, Csaba Zoltán, Czifra Lajos

2009-12-01

A Budakeszi Kultúra Alapítványnak (adóazonosító szám: 18709216-1-13) a támogatói által felajánlott 2007. évi szja 1%-ából 2008-ban 310 417 Ft-ot utalt az APEH.
Az összeget bankszámla-vezetési díjra, Nagy Gáspár Kossuth – díjas költõnk születésének 60.évfordulójára kiírt pályázatunk díjazására, a pályamunkák kiállítására, az ezeréves határon, Gyimesbükkön álló legkeletibb vasúti õrház felújításáról készült fotók kiállítására, a hagyományos budakeszi helytörténeti naptár megjelentetésére és Nagy Kálmán, Budakeszi díszpolgára, ny. huszár ezredes 100. születésnapjának megünneplésére használtuk fel.

Hidas Mátyás, a kuratórium elnöke

2009-10-03

Az elmúlt másfél évtizedben az Erdészeti Hivatal, a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány (Budakeszi Herbárium) és az erdészetek részéről több tanulmány is született arról, hogy a már meglévő természeti értékekből a célkitűzések átcsoportosításával itt egy parkerdő és arborétum együttes valósuljon meg azaz, hogy a már meglévő és továbbfejlesztendő Budakeszi (Telki) Arborétum a Telki út és a Hidegvölgy közötti területekkel egy egységes zöldövezeti rendszerré alakulhasson át. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki az a civil kezdeményezés, amely Budakeszi székhelyű Buda környéki Natúrpark megalapításának gondolatát tűzte ki célul.

Budakeszi logikus elképzelése, hogy „zöld város”, a turizmus, egy természetbarát nemzedék kiművelésének városa, akár nemzetközi állomása is legyen. Az „Budakeszi Arborétum- és Parkerdő” együtteshez és a Natúrparkhoz egyaránt kapcsolódik a város régi terve, a Budakeszi határában elterülő Nádas-tó újraélesztése. A tervezés jelentős lépése volt 2006 decembere, amikor a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány (NDA) Budakeszi önkormányzatának is bemutatta a Pilis Parkerdő igazgatója, a Budakeszi Erdészet vezetője és az Erdészeti Felügyelőség igazgatója előtt már ismert terv-változatot. A Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság (VFKB) és a város főépítésze a tervet elismeréssel fogadta és Budakeszi fő zöldövezeti programjaként értékelte. A megismertetés jelentős lépése volt az önkormányzat által szervezett lakossági fórum és a tavalyi „Föld Napja” alkalmából rendezett kiállítás, amelyen az Alapítvány bemutatta az arborétum- és parkerdő-együttes 1:1000-es (5 m hosszú!) panoráma-rajzát. Tagai István polgármester megnyitó beszédében Budakeszi legmegfelelőbb fejlesztési irányvonalának nevezte a kiállított tervet. A terv régión túlmutató jelentőségét emelte ki Dr. Mindszenty Andrea egyetemi tanár (ELTE) és Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója. A terveket a Budakeszi Kultúra Alapítvány is megtárgyalta, és (amint a feltételek beérnek) támogatásáról biztosította.

A budakeszi Nádas-tó

egy régi világ utolsó hírmondója, mely jelzi, hogy a közelmúltban még működtek azok a természeti folyamatok, melyek révén egy lefolyástalan medencében - még ha kis kiterjedésűek is - állandó vízborítású tavak jöhettek létre, illetve maradhattak fenn. A tó természeti értékeit felismervén - részben Schmidt Egon madártani megfigyeléseit is figyelembe véve - a tavat és környékét 1990-ben helyi védettségűvé nyilvánították.

A levéltári kutatások során talált dokumentumok szerint a terület az elmúlt évszázadban vizes élőhely volt; az 1965-ös légi felvételek szerint a tóban víz van. A vízhez, vizes élőhelyhez kötődő madárvilágot itt olyan fajok képviselték, mint a vöcsök, a haris, a vízityúk, a nádi poszáta és a függőcinke (Schmidt Egon ornitológus, Kossuth-díjas író közlése, 2009). Gőte, teknősbéka és hatféle békafaj is élt a területen. Ez csak néhány példa a gazdag állatvilágból. Napjainkra, ugyan a vízzel együtt az állatfajok is eltűntek, de a tavaszi hóolvadások, vagy hosszantartó csapadékos időszakok után a tó zsombékos jellegű részein a fakadóvizek ma is megjelennek.

A tó vízgyűjtő területe 180 hektár! Ez a mért 593 mm átlag csapadék mellett 1 millió m3 víz érkezését, hirtelen lehulló csapadék esetén a jelentős többlet vízbefogadó terület-irányú lefolyását, leszivárgását jelenti. A fajlagos vízleszivárgás (Pilisvörösváron, hasonló körülmények közt) mért értéke 1.2m3/ha/év, ami 20 ezer m3 víz érkezését jelenti. A burkolt felületekre érkező csapadéknak viszont a lehullott mennyiséghez közelálló mennyisége kerül a befogadóba (legmélyebb völgyi részbe). Jelenleg, egy-egy zápor után a patakká duzzadt Meggyes-árokban hatalmas mennyiségű víz szalad el Budakesziről, ami szűrőkön át a tóba érkezhetne!

A felmérések alapján megállapítható, hogy a Nádas-tó és a környezetét alkotó védett terület (16,3312 ha) rehabilitációja esetén egy több mint 6-ha-os, részben szabad vízfelülettel rendelkező tavat lehetne kialakítani. Ez a teljes védett terület közel 40%-a! Ehhez kapcsolódna a fás és gyepes területek fenntartása, illetve a természetes növényzet regenerációjának beindítása. A tervekben a célállapot egy olyan nyílt vízfelület és vizes élőhely együttes létrehozása, melynek vízellátása folyamatos és lehetőleg teljes mértékben természetes eredetű legyen.

A lápi póc

Az előzetes tervek szerint a tó nyugati részén lévő fűzesek „fűzes szigetek” formájában maradnának meg, az egyes szigeteket fahidak kötnék össze, így a szigetek részben bejárhatók lennének. A tó északi oldalán elhelyezkedő, ugyancsak fűzes „Madársziget” viszont csak csónakkal lenne megközelíthető, és madárvédelmi terület lenne, melyet a látogatók csak kutatási, természettudományos megfigyelési céllal közelíthetnének meg.

A tó rehabilitációjának tervezésekor fő szempont lesz, hogy a meglévő fűzesek, valamint a tó- és sziget-szegélyeken megmaradó nádasok világába csak a legkisebb mértékben avatkozzunk bele.

A réti csík

Az ilyen területen természetszerűen előforduló halfajok  (pl. a Kárpát-medencei bennszülött maradványfaj, a „kutyahal” vagy lápi póc, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös könyvese, vagy a réti csík) betelepítése a biológiai egyensúlyt, az „élő vizet” szolgálja majd, természetes védelem szúnyogok ellen!

Az önkormányzat szakbizottságával ez év májusában ismertettük részletes terveinket. Kértük a várost és a zöld ügyek támogatóit, hogy álljanak a nagyobb zöldövezeti projektnek is fontos részét jelentő program mellé és segítsenek a Nádas-tó rehabilitációját célzó, immár sürgetően aktuális pályázat előkészítésében. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től megkértük a terület (csakis és kizárólagosan ezen célú!) hasznosításának a jogát, hogy az előzetes engedélyek birtokában a pályázat előkészítését mielőbb elkezdhessük. Ha a terv sikerül, úgy érezzük, hogy mi, budakesziek, egy olyan természeti értékkel leszünk gazdagabbak, amire minden Budakeszi lakos büszke lehet, és amely az egész környék épülésére, örömére szolgál majd!

Weiperth András
ELTE TTK Biológia Doktori Iskola

Dr. Debreczy Zsolt és Dr. Rácz István
Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány

2009-07-10

Idén a Duna Tv élő egyenes adásban közvetítette az ezeréves határon álló, legkeletibb magyar vasúti őrházthoz és a Gyimesek frissen felújított, legrégebbi római katolikus templomához immár második éve érkező Pünkösd vasárnapi zarándoklat eseményeit.

2008 Pünkösdvasárnapjára a Budakeszi Kultúra Alapítvány kétszázötven adományozójának anyagi támogatásával megújult a történelmi Magyarország legkeletibb vasúti őrháza a Budakeszitől 800 kilométerre keletre fekvő Gyimesbükkön, Erdélyben. Az átadási ünnepségen akkor legalább húszezer ember gyűlt össze a „gyimesi csoda”-ként emlegetett és a határon átívelő civil összefogás jelképévé vált vasúti őrháznál, hogy együtt fogadják a Budapestről érkező Székelygyorsot azon a vasútvonalon, ahol magyar mozdony hatvannégy éve nem járt, és ahol - ahogy a román sajtó akkor beszámolt az eseményről - „a magyarok egy napra visszafoglalták az ezeréves határt”.

Az összefogás idén még szélesebbé vált. Gyimesbükk önkormányzata, a Pogány-havas Kistérségi Társulás, az Indóház Vasúti Magazin, a Kárpát-Európa Utazási Iroda, a Duna TV és a Budakeszi Kultúra Alapítvány szervezésében gazdag csángó magyar programmal várták az érdeklődőket az alapítvány közreműködésével a felújítása befejezéséhez közeledő Kontumáci–kápolnánál. Az idén már biztonsággal lehetett közlekedni és megcsodálni a lélegzetelállító panorámát az elvadult növényzettől megtisztított és biztonsági korláttal ellátott Rákóczi-vár romjain. A Székelygyors útja most is az őrháznál fejeződött be, ahová ismét több tízezer ember érkezett határon innen és túlról, hogy a csíksomlyói búcsú másnapján ismét együtt töltsenek egy napot ezen a csodálatos természeti szépségű vidéken. Az eseményeket a Duna TV hatórás élő adásban közvetítette, melyet közönségkívánatra néhány héttel később teljes terjedelmében megismételt.
Ebben az évben Budakesziről népes társaság érkezett a gyimesbükki pünkösdvasárnapi ünnepségekre, ami nagy meglepetés volt a budakeszi szervezők számára. Különös dolog megtapasztalni, hogy azok az ismerősök, akikkel a mindennapi találkozást a legnagyobb természetességgel fogadjuk otthon, milyen nagy örömöt tudnak szerezni 800 kilométerrel arrébb, ahová azért érkeztek, hogy velünk együtt legyenek büszkék mindarra, amit ott láthattak.

Dalotti Tibor, a Budakesziről érkező csapat egyik tagja személyes hangú beszámolóban meséli el pünkösdi élményeit, melyet teljes terjedelmében közzé teszünk a Budakeszi Kultúra Alapítvány honlapjának (www.budakeszikultura.hu) Gyimesbükk-rovatában.

Részlet a beszámolóból:
„Budakeszi nagyon büszke lehet polgáraira. Idén is jártunk Gyimesbükkben és azt tapasztaltuk, hogy ez is a magyarság kötelezően megtekintendő zarándokhelyszínévé vált. Az őrház felújításával egy olyan hagyomány teremtődött, ami, reméljük, még évszázadokig erősíti majd az összetartozásunkat. A XXV. században, az elektronikus archívumokban keresők rá fognak találni arra az igaz legendára, hogy a gyimesbükki eseményeket egy lelkes kis Budapest melletti település, Budakeszi lakosai indították el. A gyimesi programnak is volt lelki tartalma. Böjte Csaba atya szentbeszédének egyik gondolatát hozom ide. A magyarság többek között azért maradhatott fent évezredekig, mert mindig befogadó volt. Ha ezt ma is követjük, akkor nem járunk rossz úton.”

Koós Hutás Katalin
Fotók: Berlinger Gábor, Bánkuti Ákos, Herein Gyula, Herein István, Kacskovics Béla és Virágh Szabolcs 
Megjelent a Buda környéki Iránytű 2009. szeptemberi számában

Képes beszámolónkat megtekinthetik honlapunk Képgalériájában
Kapcsolódó cikk: Csíksomlyó 2009 -

2009-06-15

Olyan idő köszöntött ránk Pünkösdhétfőnek reggelén, amire azt mondják, hogy „a kutyát sem zavarják ki”. Hideg és szűnni nem akaró eső. Ennek ellenére 450-500 zarándok gyülekezett Gyimesfelsőlokon a Ciherek-patakánál, hogy részt vegyen a Magyar Hagyomány Műhely és a Szép-havas Egyesület által meghirdetett zarándoklaton.
          A zarándoklatot Molnár V. Jóska bácsi és Platthy István vezették. Útközben Jóska bácsi megmutatta és beszélt a csak ezen a környéken található különleges orchidea-fajtáról, a Boldogasszony papucsáról. Később egy olyan helyen, ahonnan jó idő esetén csodás kilátás nyílik, a Mennyei Atyád dicsőítő imádságra megállt a zarándokmenet.


          Megérkezésükkor a szép-havasi kápolnaromnál már ott volt a helyiek egy népes csoportja, velük jött egy hagyományos gyimesi zenét játszó zenekar is, akik a zarándokcsoport megérkeztéig hangolták a már ittlévő zarándokokat. A zarándokok egy csoportja a kápolnarom területén, kéz a kézben összefogózva, imádsággal kérték az égiektől az jobb időt és a napsütést. Kérésük meghallgatásra talált, mert lassan oszlani kezdtek a felhők és az ég egyre világosodott.


          A zarándoklatok történetének ismertetésével kezdte Platthy István a szertartást:
          „Ezt a helyet őseink építették a Szentlélek tiszteletére. A hagyomány szerint Szent László feljött erre a hegyre, körülnézett és megállapította, hogy milyen szép ez a táj. Ettől kezdve hívják, a hagyomány szerint, Szép-havasnak. Berszán Lajos atya volt az, aki a 90-es évek elején a helyiekkel feljött ide és Szent László napján szentmisét mondott. Amikor az általa alapított csángó gimnázium kicsengetése miatt már nem tudott feljönni, hogy az ősi hagyomány ne szakadjon meg, gondoltam, egyedül jövök fel és imádkozom ezen a szent helyen. Nem gondoltam volna, hogy néhány év múlva ennyi ember fog követni. A Jóisten kegyelme engem használt eszközül és a búcsújárás nem maradt el. Ma odáig jutottunk, hogy ennyi ember jön erre a zarándoklatra és szándékaink szerint itt felépül egy kis kápolna. Nagy szeretettel köszöntöm a helyieket, köszönjük, hogy megőrizték ezen a tájon a magyar nyelvet és örülök, hogy eljöttek. Külön köszöntöm a köreinkben moldvai csángó testvérünket, Szarka Mericet, Máriát, aki Külsőrekecsinből érkezett és gyönyörű moldvai népdalokat fog nekünk énekelni.”
          A szertartás első imádsága a Jézus királyhoz szóló litánia volt, az előimádkozó Platthy István és Hargitay András voltak.
          Ezt követően Molnár Jóska bácsi Jézus színeváltozásáról beszélt, majd így folytatta: „Mi magyarok abban a kegyben részesültünk, hogy Krisztus király koronát küldött nekünk. Ez a magyar Szent Korona, túlmutatva önmagán, a közénk született Istent, Jézust idézi meg. Ezzel a koronával nekünk feladat adódott, és nem is akármilyen. Az, hogy itt Európa kellős közepén keresztény állam valósuljon… Ez a feladat most is ránk vár. De félni semmi okunk sincsen, mert Jézust, a mi örökös királyunkat az Atya ültette a trónra és onnan semmiféle sátáni hatalom nem tudja letaszítani… Igen van királyunk és a Boldogasszony személyében királynőnk, ezzel a királysággal be tudjuk tölteni a feladatunkat, meg tudjuk valósítani ebben a sátáni világban a szeretet országát. Csak csendben befelé kell figyelnünk és meglátjuk saját lelkünk templomában Jézust, az örökös királyunkat és Boldogasszonyt, az örökös királynőnket.
          Az éneket követően a Szentlélekhez szóló litánia hangzott el.


          „A Szentlélek, minden órában, minden percben kiárad ránk - kezdte a litánia utáni beszédét Jóska bácsi - és nekünk magyaroknak adott egy helyet, ahol különösen érezhetjük ezt a kiáradást, és ez a hely Csíksomlyó… Az a sátáni hatalom, amely pusztulásba akar bennünket taszítani, naponta, óránként gerjeszti bennünk a félelmet… De akkor ott régen, és azóta is minden pünkösdön megtörténik a csoda, mintha szél támadt volna, az ablakok kinyíltak és az apostolok feje fölött kettős lángnyelv jelent meg, kiáradt rájuk a Szentlélek és közülük a leggyávább, Péter felállt, kinyitotta az ajtót, kilépett rajta és prédikálni kezdett, mire háromezren megtértek. A Szentléleknél hatalmasabb erő nem volt, nincs és nem is lesz a világon, csak hited legyen ember.
          Ami itt tavaly Gyimesbükkön elkezdődött, amikor először futott be a jelképpé vált címeres Nohab-mozdony, nagyon sokan voltunk ott egységes akarattal, mert kiáradt ránk a Szentlélek. Tavaly itt a Gyimesekben, a Keleti-Kárpátokban, a teremtő Úr akaratából, a Szentlélek erejével megkezdődött a nemzet újraegyesítése. Ez most már megállíthatatlan folyamat ….a magyarság hazájának a határa a Kárpátok ölelése, Boldogasszonyunk áldó ölelése. Higgyél ember és engedd, hogy a Szentlélek kinyissa az ablakokat, de a cselekvés kapuját neked kell kinyitni.”
          A beszéd után Mokos Andrea elénekelte az „Üdvözlégy kegyes Szent László király… csillagok között fényességes csillag” kezdetű népi egyházi éneket.


          Platthy István arról beszélt, hogy Szent László volt az, aki megszervezte a határvédelmet, őrkápolna rendszert épített… és ez a szép-havasi kápolna is ennek az egyik tagja volt. Ma is, ha valaki feljön a havasokba, akkor arra nem azt mondják, hogy kirándul, hanem azt, hogy vigyázkodik. Ez is ennek az emléke.
          A Szent László litánia után Jóska bácsi arról kezdett beszélni, hogy „Szent László, a mi táltos királyunk erejét, Attilától, Attila Nimródtól örökölte… Szent Lászlótól, Bocskay István, Rákóczi Ferenc, majd Horthy Miklós. Ők a mi fehér lovas hőseink, akik a világot megtartó életet, jóságot képviselik az idők végezetéig… Itt, ezen a helyen csodák történnek. Ma is, amikor jöttünk felfelé, eső vert bennünket, és lám, amikor elérkeztünk a Szent. László litániához, kisütött fölöttünk a Nap.
Higgyétek el, hogy a mostani Pünkösd is ilyen üzenet volt a számunkra, hiszen Pünkösd szombatján alaposan eláztunk, megpróbált bennünket a Jóisten, de tegnap Pünkösd napján felragyogott ránk földi környezetünk fényessége, a Nap. A mai nap is eső vert bennünket, de amikor együtt tudunk imádkozni, eggyé tudunk lenni lélekben, óhajtásban, akkor a Jóisten akaratából, megint ránk sütött az áldott Nap. Higgyétek el, hogy ez lesz a holnapunk és a holnaputánunk is. Igen sok megpróbáltatás vár még ránk, de ha bírjuk és a Szentlélek erejével tesszük a dolgunkat, akkor nagyon hamar ránk ragyog Isten áldott napja.”
          Ezután ismét Mokos Andrea ajkán zengett fel a régi csíksomlyói himnusz az „Ó, én édes jó Istenem, oltalmazóm, segedelmem.”
          Jóska bácsi a jurtáról beszélt, és az ennek a mintájára készült körtemplomokról, amik minden régészeti vélemény ellenére valószínűsíthető, hogy a IX.- X. sz.-ban épültek a Kárpát-medencében, mert Árpád magyarjainak a java ide keresztényként érkezett… Ezekben a körtemplomokban egészen más történt, mit a hosszhajós templomokban. ….Miért fontos a kerek templom? Azért, mert ha találkozni akarsz a Jóistennel, akkor ez ad annak alkalmát, itt érezheted az Ő közelségét és a lelkedben találkozhatsz a Boldogasszonnyal is.
          Külsőrekecsinyi vendégünk, Szarka Meric énekelte az „Ó, áldott Szűzanya, mennyei szép rózsa, boldog mennyországnak, drága gyöngyvirága… Vigyázz reánk, édesanyánk, angyalok királyné asszonya!”  kezdetű, gyönyörű csángó éneket.
 

          „Idén is jó volt magyarnak lenni itt a Gyimesekben, és nem véletlen, hogy ez Pünkösdhöz kapcsolódik” - kezdte a beszédét Szabó Mihály, a tavaly alakult Szép-havas Egyesület titkára. - „Gyimes mára zarándokhellyé vált, egyesületünk megalakításával ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni. Felhívásunk, hogy itt egy emlékhelyet szeretnénk építeni, visszhangra talált nemcsak a belső magyarországi érdeklődők, hanem ami a legfontosabb, a helyiek között is. Támogatásáról biztosított bennünket a most itt jelenlévő Tímár Zsombor László, Gyimesfelsőlok polgármestere, Papp Imre alpolgármester. Ferenci Tibor, Csíkszépvíz polgármesterének közbenjárására, a Csíkszépvízi Erdő Közbirtokosság nevében Gál Antal elnök felajánlotta, hogy a kápolnaépítés céljára biztosítják a kellő mennyiségű faanyagot. Szélyes Fekete Csaba irányításával, a gyimesi szakrális hagyományoknak megfelelően Karácsony és Vízkereszt között, csíkszépvízi favágók vágták ki a fákat. Az erdőből való kiszállításhoz Szabó Károly felsőloki gazda szervezett brigádot. Az igen tekintélyes mennyiségű fát Antal András felsőloki szállítási vállalkozó szállította, részben ingyen, Ferenczi Attila gyergyóújfalusi rönkházépítési vállalkozó telephelyére, ahol időközben elvégezték a kellő mennyiségű fa háncsolását és favédőszerrel való kezelését. További feldolgozásra akkor kerül sor, ha elkészülnek a pontos tervek. Külön köszönet a Budakeszi Kultúra Alapítványnak, akik az építéshez érkező pénzadományok gyűjtésére bankszámlát nyitottak. Eddig pénzadományként kb. 1,5 millió forint érkezett. Tudjuk, hogy milyen a gazdasági helyzet Magyarországon, így nagyon köszönjük és továbbra is várjuk nagylelkű adományaikat:

          Jóska bácsi arról beszélt, hogy „…Ez a hely a Kárpátokon túli és a belső magyarság egyesülésének a helye volt. Ez volt 1744-ig, amikor is Mária Terézia határzárat rendelt el, ami egy, a Habsburgok által kezdett népirtás első szakasza volt. …leválasztják a magyarság javát, hisz a moldvai testvéreink, a mai napig a magyarság java, hiszen ősi hitünket ők tartották meg a legkerekebben. Ők azok, akik a legtermészetesebben a kerek Isten világában élnek. …Tavaly Gyimesbükkön megkezdődött a magyarság nemzetté szerveződése, és ez most itt folytatódik. Nem mi neveztük ezt a helyet szentnek, ezt Isten választotta ki és ezen túl is a magyarság egyesülésének szent helye lesz. Terveink szerint, Isten akaratából és a mi buzgalmunk eredményeként, itt állni fog a kápolna. Biztos vagyok benne, hogy a fárasztó út ellenére egyre többen leszünk, mert egyre többen érezzük, hogy él nemzet e hazán. Isten akaratából, mert Ő nem akar elveszíteni bennünket. Velünk az a célja, hogy az élő Isten egyetlen törvénye, a szeretet meg ne fakuljon.”


          Gergely István, Tiszti a „hasburgokkal” kezdődött, törökkel, tatárral folytatódó népirtásról beszélt, ami mind a mai napig, finomabb eszközökkel ugyan, de tart. „…A múlt év végén, amikor a Csibészekkel itt ásatásokat végeztünk, állatok legelésztek a környéken. Egészen közel jöttek, és ide feküdtek le, egészen közel a kápolnarom mellé. Ezután madarak jelentek meg az égen, Mátyás király madarai, a hollók. Ellenőrizték, hogy mit csinálunk, bíztattak bennünket és ez nagy öröm volt számunkra. Most csütörtökön is, amikor kijöttünk az alapfa helyét kiásni, megint megjelentek a hollók. Mikor befejeztük a munkát, körbeálltunk és imádkozni kezdtünk. Az eddig borult ég kiderült, és ránk sütött az élő Isten napja. Olyan csodálatos, olyan szép volt, éreztük, hogy megnyílik az ég és árad a kegyelem. …Ma is, amikor ide megérkeztünk, még zuhogott az eső, az egyik testvérünk megkért, hogy álljunk itt körbe, fogjuk meg egymás kezét és kérjük a Mindenhatót, hogy állítsa el az esőt és mire a szertartás kezdődik, süssön ki a Nap. Megvallom őszintén, én pap létemre nem hittem benne, de amikor megtörtént, megkövettem ezt a testvérünket. Köszönöm Istennek! Higgyétek el, ha ezzel az elhatározással vagyunk együtt, akkor megnyílik az ég és árad a kegyelem. Ezeknek az igazságoknak és valóságnak a tudatában áldjuk meg és helyezzük el az alapfát.”
          „Az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében” - kezdte, a feszületet magasra tartva, az alapfa-letételi szertartás imáját Csapai Árpád Szilárd, csíkszeredai egyetemi lelkész, a Szép-havas Egyesület vezetőségének tagja. „A Szentlélek kössön össze bennünket, aki megteremti a szentek közösségét és a mennyei udvar és a köztünk való átjárhatóságot. Hívjuk az ég angyalait erre a szertartásra, saját őrzőangyalainkat, a helynek az őrangyalát, Szent Mihály arkangyalt, Erdély fő védőangyalát, a Kárpát-medence angyalát, Gábriel, Rafael, Uriel őrangyalokat, fejedelmeket, uralmakat, trónusokat, szeráfokat, a Szűzanyát, az angyalok királynőjét, Szent István, Szent László királyokat, Árpád-házi Szent Margitot, Szent Erzsébetet, boldogemlékű Márton Áron püspököt, Mindszenty József bíborost, a megdicsőültek sorában lévő minden magyar mártírt és szentet, azokat is, akik ismeretlenül vérüket ontották a hazáért, a magyar vértanúkat. Amikor megteremtődik az egység a mennyei udvarral, akkor kérjük a Mennyei Atyát, papságunk hatalma által oldozzon fel bennünket minden sötét erő és átok alól. Szabadítson meg a tudat homályától, a félelmektől, a gyávaságtól, a hamisságtól, a megosztottságtól, a széthúzástól, a bizalmatlanságtól, a reménytelenségtől, a szomorúságtól, a hitetlenségtől, az önzéstől és a szeretetlenségtől. Amen.”


          Szenteltvízzel meghintette az alapfát, majd Jóska bácsi, régi szokás szerint vörösborral keresztet rajzolt rá: Szent János-áldásban részesítette.


          Az alapfát Jóska bácsi helyezte a helyére, a küszöb alá, a gödörbe, melyet Petres László, csíksomlyói fiatalember temetett be, aki a pünkösdi vetélkedőjátékokban elnyerte a pünkösdi király címet. Nemcsak pünkösdi királyként, de neve által is Szent László királyunkat idézte meg.


          Tímár Zsombor László, Gyimesfelsőlok polgármestere is köszöntötte a helyiek nevében az egybegyűlt zarándokokat, támogatásáról biztosította kezdeményezésünket, és reményét fejezte ki, hogy az emlékhely felépítésével a magyarság egységének megélésére újabb szent hellyel leszünk gazdagabbak.


          Papp Lajos professzor a több évezredes magyar küldetésről beszélt, melynek teljesítése napjainkban talán fontosabb, mint eddig bármikor, mert nemcsak a magyarság, hanem az egész világ megmaradása a tét.

 

Mikor a szertartásunkat a himnuszok eléneklésével befejeztük, már verőfény volt és a Nap melege fizikailag is érzékelhetővé tette a mennyekből felénk áradó kegyelmet.

Végezetül álljon itt egy búcsújáró leány zarándoktestvérünknek a látomása:

„Pünkösdhétfőn a Széphavason a következő látomást kaptam. Olyan sokan voltunk, hogy hatalmas karéjban tudtunk csak körbeállni. A köpönyeges Máriát láttam fölénk magasodni, kék köpenyével óvólag, áldólag zárt körbe minket. Egyik zarándoktársunk a napba nézve imádkozott, a napot kéknek látta, amelyet aranykoszorú vett körül, s körülötte a Kárpát-medencét látta rózsaszínben. Amikor a litánia során a hősök és a szentek, az angyalok segítségéért imádkoztunk, újraláttam azt a körcsarnokot, amit a 2002-es látomásban láttam. Végeláthatatlan sorokban ültek ott, fölénk magasodva. Egyik zarándoktársunk azt látta, hogy a Kárpát-medencét áthálózó barlangrendszerből lovasok jöttek föl, angyalok, s szentek pedig az égből, és körbeálltak minket egyre magasodó körökben. Középen egy fénykápolnát láttam, ahol Szent László térdelt és imádkozott arany és vörös köpenyben. Hajából napsugarakként áradt a fény. Később elromlott a mikrofon és ezért közel kellett mennünk az oltárhoz. Ekkor láttam meg, hogy a hely, ahol Szent Lászlót láttam imádkozni, az alapfa letételének helye volt.”
Az egyik búcsújáró leány

A pályázati kiírásra beérkezett összes pályamű megtekinthető itt!
Képriport a díjátadásról és a kiállítás megnyitójáról (fotók: Salamon László)

A díjazottak

Képzõmûvészet: Gyerek-kategória

3. helyezett Orbán Sára - A tenger álma	2. helyezett Báder Fanni - A tenger álma
1. helyezett Szabó Hermina - Cirkusz a város	Rácz Johanna - különdíj - Cirkusz a város
Fauszt Ágota - különdíj - Káposztaföldek	Goreczky Zsigmond - különdíj - Három királyok
Oláh Zsófia - különdíj - Cirkusz a város	Simó Zsófia - különdíj - Káposztaföldek
Szabolcsi Veronika - különdíj - Káposztaföldek	Huber Máté - különdíj - Káposztaföldek

Képzõmûvészet: 12-18 év közötti kategória 
A zsûri elsõ díjat nem ítélt meg.

2. helyezett Dévényi-Gyõrffy Elõd - Pontok	3. helyezett Dévényi-Gyõrffy Imola - Állsz a hózuhanyban
3. helyezett Varga Fanni - Tudom, hogy nagy nyári délután lesz	Barna Máté - különdíj - Birtokom

Képzõmûvészeti: felnõtt kategória

1. helyezett Neszmélyi Réka - Ott fenn	2. helyezett Dévényi János - Hommage a Nagy Gáspár III.
3. helyezett Burcsányi Endre - Utolsó levél egy õszi fán	Czifra Lajosné Hollosy Éva - különdíj - Júdás pénze
Gábor Kinga - különdíj - Zöldell a fû	Gábor Kinga - különdíj - Zöldell a fû
Tóth Katalin - különdíj - Rég' hullám	Schall Eszter - különdíj - Belátás
Vitai Krisztina - Budakeszi Kultúra Alapítvány különdíjasa - Tevék szomorú tájban	G. Szakály Georgina - különdíj - Utolsó levél egy õszi fán

Fotók

1. helyezett Bartók Andrásné - Gyönyörû bûnt	2. helyezett Felsmann József - Nincs formája tere
3. helyezett Varga Hajnalka - Kérdés	Rátosi Melinda - különdíj - Orosz Istvánnak
Samu Ferenc - különdíj - Mérhetõ idõtlenség	Nagy Ádám - különdíj - A kincsrõl ami van
Szilágyi Istvánné - különdíj - Levelek...hó itt a földön	Gergye Rezsõ - a Budakeszi Kultúra Alapítvány különdíjasa - H(1)
Horváth Luca - különdíj - Gyötrõdések