Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /opt/share/www/b/budakeszik/public_html/index.php:26) in /opt/share/www/b/budakeszik/public_html/counter.php on line 55
Budakeszi Kultúra Alapítvány
 

Budakeszi

Nyolc fiútestvér emlékét őrzi a Martin-kereszt

2013. október 21.

Filó Kristóf, Budakeszi plébánosa áldotta meg vasárnap a temetőben eredeti szépségében helyreállított feszületet a keresztállító Martin József lánya, Szendeffné Martin Mária és unokatestvére, Martin Kornél jelenlétében lezajlott ünepségen.

                 Martinné Szakál Margit
A kereszt történetét Martinné Szakál Margit, felújításának részleteit Jóna Gyula ismertette. Közreműködött a Hagyományőrző Asszonykórus. A rendezvény házigazdája Herein Gyula volt.

A kereszt állításának története valóságos korrajza a századforduló első évtizedeinek, amikor nem csak a világ, de Magyarország történelmét is végigszántó események viharában az 1700-as években a németországi Ulmből Magyarországra települt Martin Mihály - tudtuk mega a családfát kutató Martinné Szakál Margit beszámolójából. 1773-ban Zsámbékon házasságot kötött Konrád Erzsébettel, akivel Mányba költözött. Frigyükból 1789-ben született meg fiuk, ifj. Martin Mihály, aki 1809-ben feleségül vette a Budakeszin élő Eszterle Annamáriát, akivel Budakeszire költözött. 1810 és 1833 között kilenc gyermekük született, akik mindannyian megélték a felnőttkort. Közülük a kereszt történetének szempontjából az 1810-ben született Martin Antalt szükséges kiemelnünk. Práth Magdolnával 1830-ban kötött házaságukból 1831-55 között hat gyermekük született. Első szülött fiuk, Martin Mátyás és annak unokatestvére, Martin Mária 1857-ben pápai engedéllyel kötött házasságából született meg 1860-ban az a Martin János, akinek Frankhauser Annával kötött házasságából született az a nyolc fiúgyermek, akiknek az emlékét a temetőben újjászületett Martin-kereszt őrzi.

Martin Mária, Rici néni, a keresztet állító Martin József lánya üdvözli a Németországból érkezett vendégeket

A negyven holdon gazdálkodó Martin Jánost tekintélyes és köztiszteletben álló emberként három évre a falu bírájává is megválasztották. 1892-től a budakeszi takarékszövetkezet több tisztségét is betöltötte, végül 1916-1930-ig az elnöke volt. Gyermekei 1880 és 1894 között születtek. A kemény kézzel nevelt fiúk mindegyikét apjuk földművesnek szánta.

      Állnak: Martin Gergely, József, János, Antal, Jakab, András
Ülnek: Mátyás, Frankhauser Anna édesanya, Martin János édesapa, Ferenc

 Martin Ferenc fia, Kornél a feleségével
A legidősebb fiú, János (1880) csendes ember volt. A családból egyedül őt telepítették ki 1946-ban a németországi Ittlingenbe, ahol haláláig élt. A család legnépesebb ágát ő képviselte. Számos leszármazottja él a mai Németország területén.

József (1882) a budakeszi takarékpénztár vezető pénztárosa, később a felügyelő bizottság elnöke lett, de szervezte a helyi gazdálkodók tejfelvásárlását is. 1922-ben ő állítatta a Martin-keresztet. A budakeszi temetőben nyugszik.

Antal (1884) híresen sokat pipázott, nagyon szerette a vicceket és a finom süteményeket. Kilnecven éves korában halt meg Budakeszin, utolsónak a nyolc fiú közül.  

Ferenc (1885) volt az egyetlen, aki a jó képességű fiúk közül a plébános és a tanító közbenjárására továbbtanulhatott. Banktisztviselő lett. Az első világháborúban orosz hadifogságba került, háborús tapasztalatairól naplót írt, melyet később fia, Kornél sajtó alá rendezett. 2001-ben meg is jelent a Hadtörténeti Közleményekben Martin Ferenc tartalékos hadnagy első világháborús feljegyzései címmel. 1945-ben, Budapest ostroma idején szovjet aknatűz saját házának kapujában sebezte halálra.

Mátyás (1887) 1915. június 14-én esett el a galíciai Rogoznónál. Két árvát hagyott maga után, akiket a műsodik világháborút követően, 1946-ban családjukkal együtt kitelepítettek Németországba.

András (1889) édesapját követte a budakeszi takarékpénztár elnöki székében. Szelíd természető családszerető ember volt. A budakeszi temetőben nyugszik.

Gergely (1891), a hetedik fiú papnak készült, de nem tanulhatott tovább. A budakeszi passiójátékokban ő alakította Jézus szerepét. Jól főzött és harmonikázott. Budakeszin élt haláláig.

A legkisebb, Jakab (1894) csendes, de nagyon jó humorú, zenekedvelő ember volt, aki nem csak a család, de a falu mókamesterének is számított. A passiójátékokban ő alakította Júdás szerepét. A budakeszi temetőben nyugszik.

Szorgalmas életük csendes folyásában az I. világháború hozott fordulatot, amikor a nyolc fiúból hetet szinte egy napon soroztak be katonának. Hatan épségben hazatértek, de az ötödik fiú, Mátyás odaveszett. Egyedül József maradhatott itthon, aki azzal fejezte ki háláját a Jóistennek, hogy a háború poklából megmenekült és testvérei szerencsésen hazatértek, hogy a Pátyi és Budaörsi út között, az akkori Erste Klasse területén (később Kertészeti Egyetem Tangazdasága) sárga budai mészkőből kőkeresztet állíttatott. Az igényesen kimunkált kereszt a Budakeszin és környékén élők számára a búzaszentelés helyszíne lett, melyet április 25-én, Szent Márk napján budakeszi plébánosa tartott a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért.

A festői környezet miatt a magyar filmgyártás a negyvenes években a filmforgatásra alkalmas helyszínek között tartotta nyilván, így a Tolnay Klári és Jávor Pál főszereplésével forgatott Tóparti látomás című, népszerű film egyik romantikus epizódja is itt játszódik.

Az ötvenes években, a kommunista diktatúra idején ismeretlenek a keresztet ledöntötték. A helybéliek, hogy megmentsék, elásták. 1963-ban id. Herein Gyula, a tangazdaság kerületi igazgatója, megmentve a pusztulástól, titkokban a budakeszi temetőbe szállíttatta és felállíttatta, ahol 1992-ben restaurálták. Az egyedi öntéssel, a budapesti öntőművekben készített, különleges korpusz eredeti színeit Bíró Péter festette újra.

 2013-ban, megmentésének és újraállításának 50. évfordulóján Szendeffné Martin Mária kezdeményezésére, Herein Gyula és István szervezésében újabb összefogás jött létre a kereszt ismételt restaurálására és környezetének rendezésére. A keresztet Schall Nándor kőfaragó, az öntött vas korpuszt Klinger Ottó hozta rendbe. A szobor festését Mészöly Zsófia festőrestaurátor végezte. A kereszt környezetének kőmunkáit Sváb Márton, a kerítést és a mécsestartót Bodola Lajos készítette.

A kereszt helyreállítására adományoztak:

Szendeffné Martin Mária
Martin Antal
Martinné Szakál Margit
Martin Éva Mária
Martin Péter
Martin Andrea
Szendeff Mária és Jóna Gyula
Szendeff Ilona
Martin József
Martin Nóra
Martin Róbert
Herein István és Pfendtner Éva
Herein Gyula és Hischer Ágnes
Klinger Ottó
Budakeszi Német Önkormányzat
Budakeszi Kultúra Alapítvány

Koós Hutás Katalin

Vissza | A lap tetjére

Hazatért Budakeszire a Nepomuki Szent János-szobor

2013. augusztus 3.

Tizenöt évnyi budajenői tartózkodás után hazatért és elfoglalta méltó helyét Budakeszin a Nepomuki Szent János szobor a Budakeszi Szépítő Egyesületnek és segítőiknek köszönhetően. A felújított alkotás megáldására 2013. augusztus 11-én vasárnap, a nagymisét követően, 11 órakor kerül sor a budakeszi plébániatemplom főbejárati lépcsőjénél.

         Szobor Prágában
A Csehország védőszentjeként is számon tartott keresztény vértanú szobrát eredetileg az 1700-as évek közepén a budakeszi Fő u. 211. számú ház utcára néző kerítése mellett állították. A kommunista diktatúra idején összetörték, újjáépítették, majd a budajenői Tante Susanne étterem udvarán várta tizenöt évig a hazatérését. 2012 karácsonyán a Hidas Mátyás vezette Budakeszi Szépítő Egyesületnek és Herein Gyulának köszönhetően hazatért Budakeszire.
A szobrot romjaiból felépítő budakeszi régész, dr. Siklósi Gyula beszámolója alapján a szobor története így foglalható össze:

Nepomuki Szent János a XIV. század közepén született a dél-csehországi Pomukban, amelyet ma Nepomuknak neveznek. Jan Nepomucký, a prágai Szent Vitus székesegyház kanonokja, érseki helynök volt 1389-től.

  A budajenői szobor
Egyházának jogaiért szembeszállt még IV. Vencel királlyal is, aki ezért kegyetlenül megkínoztatta és 1393-ban a Moldva folyóba dobatta. Mártírhalálának okát egy legenda azzal magyarázza, hogy mint Zsófia királynő gyóntatója, a gyónási titkot a királlyal szemben is megőrizte. Folyóba dobott holttestének helyét öt ragyogó csillag jelezte, s miután földi maradványait fellelték, a prágai Szent Vitus katedrálisban helyezték el. Valamivel ezt megelőzően, 1719-ben bukkantak épségben maradt nyelvére, mellyel azóta is előszeretettel ábrázolják, hiszen ez egyúttal a gyónási titok megőrzésének a szimbóluma. Ugyanerre utal a szobortalapzatokra gyakran felvésett „Tacui” (hallgattam) felirat.
Nepomuki Szent János szobra Budaörsön

A gyónási titok védőszentje egyben a jezsuita rend, a haldoklók, a hidak és a vizekben vagy azok közelében veszedelemben forgók patrónusa is. Az egyház 1729-ben szentté avatta. Az egyre „népszerűbb” szent kultuszát az osztrák birodalom területén a XVIII. században tudatosan terjesztették. Egyre több szobrát állították fel folyók, patakok partján vagy templomokban. Legtöbb szobra természetesen Csehországban található, ezek közül a legnevezetesebb, Johann Brokoff alkotása, a prágai Károly-hidat díszíti, mártírhalálának helyszínét.  

            Szobor Perbálon
Nepomuki Szent Jánost papi öltözékben (reverendában, karingben), fejére helyezett birétummal ábrázolják, kezébe általában feszületet helyeztek. Több ábrázoláson azonban a nyelvét tartja a kezében vagy ujját helyezi a szája elé, ezzel jelképezvén azt, hogy a gyónási titkot a haláláig megőrizte. A legendájában szereplő öt csillag glóriaként övezheti a fejét, de ez a jelkép a talapzaton is megjelenhet, mint például a szent Móron felállított szobra esetében.

A Budai-hegyvidék területén több Nepomuki Szent János szobor áll. Ezek közül talán a perbáli a legkedvesebb és a budaörsi a legrészletesebben kidolgozott. Mindkettő a XIX. században készült. Mindenképpen említésre méltó Budajenő hasonló korú Nepomuki Szent János szobra.

A budakeszi szobor még Budajenőn
A tájegység talán legősibb Nepomuki Szent János kultusza azonban Budakeszin lehetett. Mint azt Jautz M. Flamina nővér, Budakeszi földrajzának jeles ismerője már 1939-ben lejegyezte, a falu első német lakosai igen korán, 1713. július 17-én harangot szenteltek a tiszteletére, pedig ekkor még meg sem történt szentté avatása. Az újonnan 1761-1766 között épült barokk templom ormát is díszítette egy Nepomuki Szent János szobor, amelyet sajnos helyreállítás nélkül eltávolítottak, sőt a templomban is megcsodálható egy Jan Nepomucky kanonok tiszteletére szentelt mellékoltár.

Nepomuki Szent János budakeszi szobrát az 1700-as évek közepe táján állíthatták annak a hídnak a közelében, amely a Fő utca tengelyében folyó patakmedren ívelt át a Fő utca és az Erdő utca találkozásánál. Eredetileg a szobor a Fő utca 211. kerítésénél állott, ám az ötvenes-hatvanas évek nem kedveztek az erkölcsi tartását a halála árán is megőrző kanonok szobrának: „műértő kezek” kisbaltával szétverték. Siklósi Gyulának csak a rendszerváltás után merték elmesélni a szobor elpusztításának történetét, megmutatva a még meglévő talapzat részeit.

Korabeli analógiák segítségével a szobrot Varga Zoltán szobrász-restaurátor rekonstruálta a Siklósi Gyula nevével fémjelzett 1100 éves Budakeszi Műemlékei Alapítvány támogatásával. Az elkészült mű felállítására Budakeszin 1997-ben mégsem kerülhetett sor, ugyanis a római katolikus egyházközség a felállítását nem támogatta, így azt az önkormányzat sem engedélyezte. Budakeszi jeles történelmi emlékét Budajenőn Bucsics Imre vendéglős fogadta be, Budajenő plébánosa áldotta meg a Tante Susanne étterem kertjében 1998 májusában, mivel a szent emléknapja május 16.    

Hidas Mátyás és Herein Gyula 2012. december 20-án Budajenőn
A szobor visszaszállítására tett civil próbálkozások végül 2012 decemberében sikerrel jártak. Budai István, Budajenő polgármesterének közreműködésével 2012. december 20-án Herein Gyula budakeszi vállalkozó, Hidas Mátyás a Budakeszi Szépítő Egyesület képviseletében restaurátori segítséggel a szobrot hazaszállíttatta, a rendbe hozatalát és a budakeszi újraállítását megszervezte. A szobrot 2013-ban Bánfi Gábor restaurálta, majd első megtalálója és megmentője, Siklósi Gyula régész javaslatát megfogadva a plébániatemplom lépcsőfeljáratának jobb oldalán, a patakhoz közel helyezték el.

A közel háromszáz éves Nepomuki Szent János szobor hazatérésében és újraállításában köszönet illeti
- Hidas Mátyást, a Budakeszi Szépítő Egyesület elnökét és Herein Gyulát, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratóriumi tagját, akik évek óta napirenden tartották az ügyet, megszervezték és végrehajtották a szobor hazaszállítását, megszervezték újabb restaurálását és felállítását.

 Bánfi Gábor szoborrestaurátor művész
- Bucsics Imre budajenői vendéglőst a szobor megőrzéséért és gondozásáért
- Budai Istvánt, Budajenő polgármesterét és Bucsics Imrénét a szobor visszakerülésének támogatásáért
- dr. Déry Attila építészt a műemlékvédelmi hatósági engedélyek megszerzésében nyújtott segítségéért
- Bechtold Gábor tájépítészt a szobor új helyének kialakításához és a beállításhoz nyújtott szakmai részvételéért
- Schrotti Jánost, Hidas Mátyást, Herein Gyulát és Bánkuti Ákost a templomkert növényzetének rendbehozataláért
- Eszterle Ferencet és Bodola Lajost a világítás kialakításáért.
- A Budakeszi Kultúra Alapítványt és Koós Hutás Katalint a meghívók elkészítéséért és Nádas Annát a reprezentációban nyújtott segítségéért.

A szobor felállításának adományozói voltak
- Budakeszi Város Önkormányzata (300 eFt)
- Budakeszi Város Német Önkormányzata (200 eFt)
- dr. Ostoros Gyula (100 eFt)
 További adományozók: Ács Józsefné, Balczó Kornélia, Bordács Gábor és Sinkai Ferenc

Koós Hutás Katalin

Vissza | A lap tetjére

186 budakeszi katona sohasem tért vissza

2011-11-03

November 2-án este Hende Csaba honvédelmi miniszter részvételével, Schmittné Makray Katalin, köztársasági elnökné jelenlétében katonai tiszteletadás mellett Bíró László tábori püspök szentelte újra az első világháborúban elesett budakeszi katonák tiszteletére emelt, egy díszvendég szerint az ország jelenleg talán legszebb hősi emlékművét. Ehhez fogható, méltóságteljes megemlékezés évtizedek óta nem volt Budakeszin.

Az állami szintű tiszteletadás méltó elégtétel annak a 186, a harcokból soha vissza nem tért budakeszinek, akiknek a családját nem sokkal később, a következő nagy háborút követően kisemmizve telepítették ki hazájukból Németországba.

Együtt a hadisír-gondozásért 

Herein Gyula, Bánkuti Ákos, Herein Gyula és Hende Csaba (Fotó Koch Bea)

 

A Honvédelmi Minisztérium (HM) és a Budakeszi Kultúra Alapítvány együttműködése nem a budakeszi emlékmű újraavatásával kezdődött. A legkeletibb magyar vasúti őrházat felújító alapítvány munkatársai a minisztérium szárnyai alatt működő hadisír-gondozó hivatal és a gyimesbükki magyar közösség közreműködésével már 2009-ben hadisírok kutatásába és megjelölésébe kezdtek az ezeréves határon, a Gyimesi-szorosban. A fellelt sírokról összegyűjtött adatokat Bánkuti Ákos rendszerezte, s a Budakeszi Kultúra Alapítvány térképen is megjelentette, Katonasírok Gyimesbükkön és környékén címmel. 2010-ben a gyimesbükki magyarsággal összefogásban, az alapítvány adományozóinak támogatásával magyar katonai emlékművet alakítottak ki a Gyimesek legrégebbi katolikus temploma melletti romokon. Idén a Magyar Honvédelem Napja alkalmából Simicskó István, a HM államtitkára első osztályú Magyar Hadisír-gondozásért kitüntető címet adott át Bánkuti Ákosnak és Herein Gyulának, az alapítvány munkatársainak. Júniusban a honvédelmi miniszter az alapítvány meghívására magánlátogatásra Gyimesbükkre utazott, ahol két napot töltött el feleségével és kíséretével az alapítvány vendégeként. Pünkösdvasárnap több tízezer zarándok előtt ünnepi beszédet mondott az ezeréves határon a magyar katonai hősi emlékműnél és a kíséretében tartózkodó Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárral megkoszorúzta azt. A miniszter egyben felajánlotta az alapítványnak a közreműködését a Budakeszi első világháborúban elesett katonáinak emelt, akkor már felújítás alatt álló emlékmű újraavatásában.

Balról Boross Péter, Schmittné Makray Katalin, Bíró László és Hende Csaba
A november 2-án a Honvédelmi Minisztérium, a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Kultúra Alapítvány által szervezett, a városi önkormányzat és intézményei által is támogatott ünnepségen megjelent Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége, a magyar hadisír-gondozás fővédnöke, dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, dr. Szarka Gábor a HM kabinetfőnöke, Juhász István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója, Bíró László katonai ordinárius, tábori püspök, Manfred Knopp vezérkari ezredes, a Német Szövetségi Köztársaság katonai attaséja, dr. Andrea Nasi, az osztrák nagykövetség követtanácsosa, Mikusi Zsolt ezredes, Szentendre Helyőrség parancsnoka és dr. Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke. A díszvendégek mellett dr. Csutoráné dr. Győri Ottília polgármestert, a képviselő-testület megjelent tagjait, Schrotti Jánost, a Budakeszi Német Önkormányzat elnökét és tagjait Szabó Kinga köszöntötte. Babits Mihály Miatyánk 1914 című versét Bechtold Jakab szavalta el. Az emlékmű két oldalán a Magyar Tartalékos Szövetség hagyományőrző katonái első világháborús egyenruhában álltak díszőrséget, közreműködtek a Magyar Honvédség Központi Kiképző Bázisának katonái és zenekara. A rendezvény idejére Budakeszi főutcáját teljes szélességében lezárták.

 1132 férfit soroztak be a négyezres faluban

József főherceget Ajtay főjegyző fogadja 1930-ban Budakeszin, a szobor avatásán
"Budakeszin a község akkori vezetőinek támogatásával, közadakozásból és a helyi iparosok önzetlen, segítőkész munkájával jött létre a település akkori méretéhez képest különösen nagyszabású hősi emlékmű, Martinelli Jenő kiváló budai szobrász alkotása, amely megrázó és kifejező erővel ábrázolja a helytállás, a bajtársiasság és a hősiesség erényeit." - emelte ki beszédében a felújítás teljes szervezését felvállaló Budakeszi Szépítő Egyesület elnöke.

1930-ban az emlékművet az a József főherceg, honvéd tábornagy avatta, aki a háború alatt igen népszerű és sikeres parancsnok volt mindazokon a frontokon, ahol a budakesziek is megfordultak.

Az akkori rendezvényen fiatal legényként részt vett a szónok ma 96 éves édesapja is, akit az újraavatáson jó egészségben az ünneplők között köszönthettünk.

A legtöbb budakeszit a császári és királyi 32. gyalogezred budapesti és törökbálinti zászlóaljához sorozták be. A harmincketteseknél, akikről Budapesten teret is elneveztek, szolgált pl. Geiselhardt Jakab is, akit az ezred krónikája szerint bronz vitézségi éremmel tüntettek ki és 1916. augusztus 16-án, mindössze 26 évesen esett el az olasz fronton, a 6. isonzói csatában. Lánya, akit soha nem láthatott, csak a rákövetkező évben született meg, és 1930-ban, 13 évesen ő szavalt az emlékmű avatásán.

Geiselhardt Jakab sok-sok ezredtársa, köztük budakeszi földijei is az ezred harcainak színhelyén eshettek el: a szerbek ellen Sabácnál, az oroszok ellen az Uzsoki-hágónál, a galíciai Sztari Szambornál, a Manilova-magaslatnál, az I. Bruszilov-offenzíva során Brodi közelében, Zagorzsében, a román fronton, Gyergyóban, Gyergyótölgyesnél az Árpád és Budapest védelmi szakaszokon, a Tatár-hágón.

Hidas Mátyás
"Amikor Herein Gyula idén tavasszal megtette az első lépést a szoborligetet övező fémkerítés rendbetételével, felhívásnak tekintettük. A Budakeszi Szépítő Egyesület adományok gyűjtésébe kezdett, civil szervezetekhez, alapítványokhoz, vállalkozókhoz és magánszemélyekhez fordultunk segítségért. Támogatást kaptunk a Honvédelmi és a Közigazgatási Minisztériumtól is.

 Ismét megbizonyosodhattam arról, hogy nemes célokat mégoly nehéz időkben is szívesen támogatnak az emberek. Talán a hősök áldozata sem volt hiábavaló, ha a nemzetben még úgy él a civil összefogás, az összetartozás igénye, ahogy azt mi, az emlékmű felújítása során, megtapasztalhattuk." - fejezte be beszédét a Szépítő Egyesület elnöke.

 Hidas Mátyás ezután ünnepélyesen átadta Budakeszi városának a Bechtold Gábor tájépítész tervei alapján és műszaki vezetésével felújított emlékművet és a szoborkertet, azt kérve a polgármestertől, hogy ugyanolyan jó gazdája legyen, mint amilyen igyekezettel és gondossággal végzete a felújítást a civil összefogás.

"Munka, békesség, szeretet"

dr. Csutoráné dr. Győri Ottília polgármester azt hangsúlyozta, hogy ez a szobor nem csak a német származású helyi lakosság számára kedves, hanem azoknak is, akiknek családtagjai távoli földben nyugszanak, akik a Felvidékről vagy Erdélyből indultak el a frontokra, s a kitelepített svábság helyére ide vetette őket a történelem vihara. Azok is itt emlékezhetnek, akik csak az elmúlt évtizedekben költöztek ide, s akiknek köszönhetően faluból várossá lettünk. Ez a szobor összeköti mindazokat, akik a XX. század annyi balszerencséje és oly sok viszálya után itt, Budakeszin találtak otthonra, s akik együtt keresik a boldogulás ösvényeit. A polgármester ígéretet tett, hogy "mindent megtesz a szobor védelme érdekében".

A budakeszi Edelmann Rezső Vegyeskórus férfikara elénekelte a Kimegyek a doberdói harctérre című katonadalt, melyet Hende Csaba miniszter és Boros Péter volt miniszterelnök is együtt énekelt velük. Majd a Gyászének a meghalt hősökért című magyarországi német nemzetiségi dalt adták elő.

"Minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van"

Nemzeti himnuszunk költőjének, Kölcsey Ferencnek szavaival kezdte beszédét Hende Csaba. Németül is köszöntötte az egybegyűlteket a nyelvet kiválóan beszélő honvédelmi miniszter. „Minden hősöknek emelt emlékmű, minden katonasír arra figyelmeztet minket, milyen érték a haza, a béke, az élet és a szabadság, az otthon és a család”. Milyen érték, hogy összetartozhatunk egymással, és milyen árat fizettek mindezért dédapáink és nagyapáink. Méltónak kell lennünk ehhez az örökséghez, mindenekelőtt úgy, hogy emlékezünk azokra, akik megjárták a nagy háború csatatereit, elestek és hazatértek, és megőrizzük mindazt, amit ránk hagytak.

Napjainkban Magyarország megújítása folyik, különösen igaz ez a magyar honvédelem rendszerére, amely képessé tesz bennünket arra, hogy szükség esetén meg tudjuk védeni a hazát. A megújuláshoz szükséges az emlékezés is, éspedig azért, hogy értsük, miért állhatunk egy évezred után még mindig ezen a helyen, s milyen hatalmas nagy ára volt ennek.

A jelenlegi nehéz helyzetben keményen kell megdolgoznunk azért, hogy visszaszerezhessük a szabad döntés jogát az életünk felett, a munkánk eredménye felett, s azt ne eméssze fel nemzeti méretekben az adósság, ami rendkívül pusztítóan hat mind az államra, mind a nemzet minden egyes családjára. Ezt a helyzetet csak a jóakaratú emberek együttműködése és a kemény munka oldhatja fel. A miniszter kiemelte, hogy a budakeszi emlékműnek az újraszentelése is ezt bizonyítja, hiszen még a mai körülmények között is akadtak emberek, akik idejükből, erejükből, pénzükből áldoztak a rendbehozatalára.

A hadisír-gondozásról szólva elmondta: „Abszurd, hogy miközben nemzetközi egyezmények oltalmazzák a nálunk életüket vesztett katonák nyughelyét, az elesett magyar honvédekét semmiféle jogszabály, törvény nem óvja. Ismerünk eldózerolt hősi temetőket, mert kellett a hely egy beruházáshoz. A helyzet rövidesen megváltozik”- szögezte le a miniszter. Másfél éves előkészítő munka után hamarosan az Országgyűlés elé terjesztik a hadisír-gondozásról szóló törvényt, amely végleges és megnyugtató megoldást jelent majd a problémákra.

Beszédét Márai szavaival zárta: "Te hallgass hazádra. Mindig, mindent adjál oda hazádnak. A világnak nincsen semmiféle értlme számodra hazád nélkül. Ne várj jót a hazától, s ne sopánkodj, ha megbántanak a haza nevében. Mindez érdektelen. Egyáltalán, semmit ne várj hazádtól. Csak adjál azt, ami legjobb életedben. Ez a legfelsőbb parancs. Bitang, aki ezt a parancsot nem ismeri."

"Egyikünk sem él és hal meg önmagának"

Bíró László katolikus tábori püspök az ünnepség előtt látta meg először Budakeszi hősi emlékművét, s szemmel láthatóan igen nagy hatást gyakorolt rá. Beszédében kiemelte a haldokló katona és az együtt érző bajtárs szépen megformált kezeit. "Erős kéz, erővel fordulnak egymáshoz: az odahanyatló és a felkaroló. Összefogásra hív bennünket, reményt hirdet. Akik a hazáért harcoltak, közel egy évszázada, erejük volt, mert célt láttak, mert értéket láttak, tudták kiért és miért küzdenek. Reményünk van: az erő megvan, legyen meg a céllátásunk is hozzá. Ez a felújított szobor az emlékezés kultúrájáról szól. Akik dolgoztak itt, tudták, hogy nemzedékek nem szigetelődhetnek el egymástól. Összetartozunk: valamikor élők és most élők. Gyökerek nélkül nem tudunk élők maradni, holnapot építeni. 

A püspök áldásában kiemelte: "Mindenki, aki elhalad e emlékmű mellett, szívébe vésse, hogy szebb és igazabb jövőnkért kik áldozták életüket, s hogy mekkora kincs a béke, az emberi becsület és a megbecsülése minden igazi értéknek. Indítson ez az emlékmű a kegyelet érzése mellett erős elhatározásra, hogy a nemzet szabadságáért, a magyar nép boldogulásáért mi is meghozzuk a korunk követelte áldozatot és igyekszünk mások áldozatvállalásán enyhíteni a kölcsönös szeretetben."

A szobor felszentelését követően a kegyelet virágait helyezte el a szobor lábánál Hende Csaba miniszter és Schmittné Makray Katalin, Manfred Knopp a német, Andrea Nasi az osztrák nagykövetség nevében, valamint Budakeszi polgármestere a város nevében.

Egy első világháborúban használatos, 7,5 centiméteres, 1917-ben Győrben gyártott hegyi ágyúból leadott díszlövéssel és a Magyar takarodó dallamával zárult ünnepség a városházán adott fogadással fejeződött be, ahol a Budakeszi Kultúra Alapítvány Bánkuti Ákos fotóiból készített kiállítását is megtekinthették az érdeklődők a szobor hajdani és ez évi történetéről.

Koós Hutás Katalin
Az avatás fotói: Salamon László

Képgaléria a rendezvényről

Bánkuti Ákos (Budakeszi Kultúra Alapítvány ) fotókiállítása

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ FELÚJÍTÁSÁT SEGÍTŐ TÁMOGATÓK NÉVSORA

Ács Józsefné
Angyal Patika
Aszt János
Bánhidi Krisztina
Bánkuti Ákos
Bechtold Gábor
Bodola Lajos
Bordács Gábor
Bősze László
Bruckner József
Budakesser Gemeinschaft
Budakeszi Kultúra Alapítvány
Budakeszi Lokálpatrióták
Budakeszi Széchenyi Baráti Kör
Budakeszi Polgármesteri Hiv.
Csetényi István
Csótai Zsuzsa
Dr. Szabó Miklós
Enterol-B Kft.
Érdi Tamás
Eszterle Ferenc
Eszterle Ferencné
Euroelement Kft.
Galló Bence
Gräfl András
Gräfl Jánosné
Gräfl László
Hagyományőrző Kör
Heimatverein Westenholz
Helytörténeti Múzeum Baráti Egyesület

Herein Gyula
Herein István
Hidas Gyula
Hidas Mátyás
Hidasi család (Oedheim, Németország)
Honvédelmi Minisztérium
ifj. Hidas Mátyás
Interat Kft.
Jóna Gyula
Keszthelyi Judit
Kincses Ferencné
Kincses Gábor
Kiss Barbara
Kolozsi Gyula
Koós Hutás Katalin
Kotmayer Zalán
Kovács Domonkos
Kőrösiné dr. Merkl Hilda
Kövesdi László és Martin Nóra
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Kurilla Ignácné
Ligetfalvi Károly
Martin Ferencné
Martin Róbert
Mayer Gábor
Mayer Imre
Menyhei László
Mészner Antal
Mikrosport Kft.
Molnár Ferenc
Nádas Anna
Nagy Bertalan
Budakörnyéki Naturparkért Egyesület
Német Kisebbségi Önk.
Németh Lajos
Oláh György
Orosz István
Pásztélyi András
Pavih Zoltán
Pethényi Eula
Pető Zsuzsanna
Pfendtner József
Porgányi Zita
Putnai Aranka
Raffai János
Sárközi Viktor
Schrotti János
Sinkai Ferenc
Somlóvári család
Somogyi István
Stulwerk Kft.
Szabó Kinga
Szász Károly
Szendeff Kristófné
Tábori András
Tóth Balázs
Tóth Szabolcs
V. Kurilla Miklós
Váci Gyula
Vadas Tiborné
Zaha Lajos

 

Vissza | A lap tetjére

Katonai tiszteletadással a honvédelmi miniszter avatja a budakeszi hősi emlékművet

2011-10-24

November 2-án 18.30 órai kezdettel katonai tiszteletadás mellett Budakeszi újraszenteli a nyáron a Szépítő Egyesület szervezésében felújított, az I. világháborúban elesett budakeszi hősök tiszteletére 1930-ban állított emlékművét. Az ünnepség idejére a budakeszi főutca mindkét sávját lezárják.

Meghívó

A rendezvényt a Honvédelmi Minisztérium, a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Kultúra Alapítvány szervezi. Az ünnepségen részt vesz Schmittné Makray Katalin, a köztársasági elnök felesége, a magyar hadisír-gondozás védnöke. Ünnepi beszédet Hende Csaba honvédelmi miniszter mond, az újraszentelést Bíró László római katolikus tábori püspök végzi. A rendezvényen közreműködnek a Magyar Tartalékos Szövetség Hagyományőrző Tagozat katonái, a MH Központi Kiképző Bázisának katonái és zenekara, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal munkatársai, a budakeszi Edelmann Rezső Vegyeskórus, Bechtold Jakab és Szabó Kinga.

186 hősi halott

Budakeszin a község akkori vezetőinek támogatásával, közadakozásból és a helyi iparosok önzetlen, segítőkész munkájával jött létre a település akkori méretéhez képest különösen nagyszabású hősi emlékmű, Martinelli Jenő kiváló budai szobrász alkotása, amely megrázó és kifejező erővel ábrázolja a helytállás, a bajtársiasság és a hősiesség erényeit.

Az I. világháborúban 1914-18 között 1132 budakeszi férfi vett részt. A harcokban 186-an haltak hősi halált, az ő nevük olvasható a szobor talapzatának három márványtábláján. A legtöbb budakeszi férfit a császári és királyi 32. gyalogezred budapesti és törökbálinti zászlóaljához sorozták be. Ők voltak azok a harminckettesek, akikről Budapesten teret is elneveztek. Az emlékművet 1930-ban az állam és az egyház képviselőinek jelenlétében az a József főherceg, honvéd tábornagy avatta, aki a háború alatt igen népszerű és sikeres parancsnok volt mindazokon a frontokon, ahol a budakesziek is megfordultak, így Galíciában, az isonzói fronton és Erdélyben, a Keleti-Kárpátokban.

Teljes útzár az ünnepség alatt

A rendezvényt megelőző szállítási munkák és az ünnepségre érkező nagy számú és magas rangú vendég fogadása miatt november 2-án 17 órától forgalomkorlátozás várható, 18 óra és 19.30 között pedig teljes szélességében lezárják a budakeszi főutcát, csak a BKV- és Volán-buszok közlekedhetnek. A Budaörs felől érkező forgalmat az Erdő utcára terelik, amely erre az időre a Kossuth utcáig felfelé egyirányú lesz. A Napsugár utcát lezárják, így a makkosi forgalom a Jókai utcán át bonyolódhat ebben az időszakban. A Budapest felől érkezőket az Erkel utcánál terelik el a főútról a Márity utca irányába.

A parkolókra is szükség lesz

A polgármesteri hivatal kéri a területileg érintett lakókat, hogy ebben az időszakban ne használják a posta alatti és a városházzal szemközti parkolót, valamint a szervizút posta alatti részét, elsősorban a nagy számú, magas rangú vendégmert a rendezvény előkészületeit és lebonyolítását akadályozó járműveket a rendőrség elszállíttathatja. Erről a jegyző levélben már értesítette a területileg érintett lakókat.

Koós Hutás Katalin

fotók: Bánkiuti Ákos
és a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény

Vissza | A lap tetjére

Állami kitüntetést kaptak

2011-05-21

A magyar honvédelem napja, Buda várának 1849. május 21-i visszafoglalása alkalmából dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára első osztályú Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címet adott át Bánkuti Ákosnak és Herein Gyulának, a Budakeszi Kultúra Alapítvány tagjainak május 19-én a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum ünnepi állománygyűlésén a parlamenti államtitkár rövid köszöntőjében méltatta azt a példaértékű tudományos tevékenységet, amelyet a magyar katonai múlt írott és tárgyi emlékeinek, hagyományainak gyűjtése, megőrzése, tudományos feldolgozása és bemutatása érdekében folytatnak a múzeum munkatársai. Az államtitkár hangsúlyozta az országhatárokon belül és kívül található hadisírok és hadiemlékművek gondozásának és nyilvántartásának fontosságát: ezt a munkát meg kell becsülni, hiszen nemzeti múltunkat őrzik az utókor számára.

A köszöntőt dr. Hermann Róbert főtanácsos ünnepi beszéde követte, majd a Magyar Köztársaság honvédelmi miniszterének határozata alapján a magyar hadisírok, hadiemlékművek és kegyeleti helyek ápolásának és gondozásának, valamint e tevékenységek támogatásának elismeréséül a magyar honvédelem napja alkalmából Simicskó István I. osztályú Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címet adott át dr. Havasi Jánosnak, az MTV főszerkesztőjének, Bánkuti Ákosnak, a Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratóriumi tagjának, Herein Gyulának, a Budakeszi Kultúra Alapítvány tagjának; Renato Tubaronak, az Isonzó Baráti Kör első olasz alelnökének, illetve Ciman Stefannak, az Isonzó Baráti Kör szlovén elnökének a magyar hadisírok, hadi emlékművek és kegyeleti helyek ápolása, gondozása érdekében huzamos időn át végzett kiemelkedő tevékenységének elismeréséül. A II. és III. osztályú Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címet további öt-öt fő vehette át.

dr. Havasi János a Sírjaik hol domborulnak? című hadisírgondozó műsor szerkesztésével és a www.haboruskeresoszolgalat.hu című honlap működtetésével érdemelte ki a kitüntetést.

Bánkuti Ákos és Herein Gyula a Budakeszi Kultúra Alapítvány keretében a történelmi Magyarország legkeletibb határán fekvő Gyimesbükkön széleskörű adománygyűjtéssel támogatták azt a helyi kezdeményezést, mellyel katonai emlékhelyet alakítottak ki a háborúk és forradalmak gyimesbükki áldozatainak és a Gyimesbükk környéki harcokban elesett katonáknak. A kontumáci kápolna elõtti emlékhely márványtábláin elsõ lépésként több mint ötszáz elesett, eltűnt katona neve szerepel. A gyimesbükkiek és a Budakeszi Kultúra Alapítvány közös csapata a helybéliek emlékezetében és a levéltári térképeken fellelt katonai sírok közül 2010 tavaszán, elsõ lépésként húszat, kereszttel jelölt meg. A keresztek felállításáról, a helyszínekrõl készült fényképek, a katonasírok történetének és a pontos helyüket jelölõ GPS-koordináták felhasználásával a Budakeszi Kultúra Alapítvány megjelentette első, katonasírokat feltüntető térképét. A gyimesbükki katonai emlékhelyet idén Hende Csaba honvédelmi miniszter is felkeresi.

                                         dr. Havasi János, Bánkuti Ákos és Herein Gyula 

A Magyar Hadisírgondozásért kitüntető címben évente – a magyar honvédelem napja alkalmával – osztályonként összesen öt fő részesülhet. A kitüntető cím mindhárom osztálya csak egyszer adományozható. Az egyes osztályok adományozása között legalább három évnek kell eltelnie.

1992-től minden év május 21. a Magyar Honvédelem Napja, amikor Buda várának 1849. évi visszafoglalására emlékeznek. A várnegyed déli részén található Dísz téren emelték 1893-ban a Honvéd-szobrot a budai hősök emlékére (Zala György alkotása). A szobor egy zászlót tartó, harcba rohanó fiatal katonát mintáz, a talapzaton található felírás: „1849. május 21. Szabad hazáért!”.

Koós Hutás Katalin

Vissza | A lap tetjére

Elkezdődött a felújítás - adatgyűjtés a hadisírok felkutatására

2011-05-07

Május 7-én, szombaton délelőtt Budakeszi I. világháborús emlékművének kertjében tereprendezéssel kezdődtek meg a települési összefogással támogatott felújítási munkálatok. A Budakeszi Szépítő Egyesület kezdeményezésére és a Budakeszi Kultúra Alapítvány támgatásával mind az emlékmű, mind a környezete megújul. Az átadást 2011. november 1-jére tervezzük.

Az 1930-ban felavatott hősi emlékmű 186 budakeszi hősi halottnak állít emléket, akik budakeszi családok pótolhatatlan veszteségei voltak az első világháborúban.

FELHÍVÁS

A Budakeszi Kultúra Alapítvány, amely a Keleti-Kárpátok hadszínterein már tapasztalatokat szerzett és eredményeket mutatott fel első és második világháborús magyar hadisírok felkutatásában, az első világháború kitörésének közelgő centenáriuma kapcsán arra vállalkozik, hogy feldolgozza azokat a helyszíneket is, ahol az első világháborúban behívott budakeszi katonák harcoltak, illetve a háború során elestek.

 A budakeszi hadisírok és a temető gondozásában elkötelezett Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Kultúra Alapítvány az érintett családok segítségét kéri, hogy amennyiben a családi hagyatékban rendelkeznek az első világháborúban részt vett katonák adataira vonatkozó egykori okmányokkal, levelekkel, fényképekkel, azt jelezzék a Budakeszi Kultúra Alapítványnál: 06-23-457-058, 06-30-922-6418, 06-30-436-4753 (Bánkuti Ákos) vagy személyesen a Szépítő Egyesületnél keddenként 18 órától a Fő u. 85-ben.

Az alapítvány megfelelő technikai háttérrel rendelkezik a dokumentumok digitalizálásához, így a családoknak nem kell megválniuk értékes emlékeiktől.

***

Budakeszin 1930-ban avatták fel a kiváló budai szobrász, Martinelli Jenő bronz szobrát, melyet a Rákosi-időkben átmenetileg eltávolított tábla tanúsága szerint "1914-1918 budakeszi hőseinek hervadhatatlan emlékére emeltette a község közössége". Az emlékmű mérete, igényessége kiemelkedő a maga nemében egy falusi közösség részéről, mint ahogy tiszteletre inti az utókort annak a 186 férfinak a neve is, akik a budakeszi családok pótolhatatlan vesztesége voltak az első világháborúban. A felújítás költségeit 3,5 millió forintra becsülik. A munkálatokat Herein Gyula a vaskerítés rendbe tételével már megkezdte. A tervek szerint október végéig elkészül a bronzszobor, a talapzat restaurálása, kerítés, a dréncsövezés, a szoborkert és a környezet rendezése. A kerítés négy sarkában eredetileg díszes, helyi készítésű (Werle-család) vas kandeláberek álltak, melyek közül már csak egy maradt csonkán a helyén. Ha a pénzügyi fedezet meglesz rá, ezeket is helyreállítják. Az átadásra Halottak Napján kerülne sor. A szoborkert rendbe tételét az egyesület tagjai közösségi munkaként vállalják. A kertgondozás időpontjait az egyesület honlapján (www.szepito.hu) teszik majd közzé.

Az egyesület adományokat vár a Biatobrágy és Vidéke Takarékszövetkezetnél vezetett, 64500010-12024889 számlájára. Postai befizetéshez csekk átvehető minden  kedden  18-19 óra között  az egyesületi irodában  a Fő u. 85. alatt , ahol érdeklődés esetén a munkákról részletesebb tájékoztatást is adnak.

 

 

Vissza | A lap tetjére

Mi lesz veled Nádas-tó?

2010-11-11

Tisztelt Budakeszi Lakosok! Kötelességemnek érzem, hogy tájékoztassam önöket a város határában fekvõ Nádas-tó revitalizációját célzó erõfeszítéseink jelenlegi állapotáról, hiszen a kezdõ lépések megtételében Budakeszi önkormányzata is segítette munkánkat, így budakeszi lakosok által befizetett közpénzbõl is áldozott az elképzeléseinkre.

Miután a Buda környéki Iránytû 2008. augusztusi és 2009. szeptemberi, és a Budakeszi Hírmondó 2009. májusi számában cikkek jelentek meg a Nádas-tó történetérõl, jelenlegi állapotáról és fejlesztési lehetõségeirõl, kezdeményezésünkre 2009 decemberében a város képviselõ-testülete megszavazta egy térszínvonalas térkép elkészítését, amit a megbízott vállalkozó 2010. február 26-ra elkészített.

Sajnos az eltelt idõ alatt a területtel kapcsolatosan számos olyan dolog derült ki, amely jellemzi hazánk etikai és morális állapotát! De haladjunk szépen sorban.

2009-ben több pályázaton szerettünk volna elindulni, amelyek középpontjában a Nádas-tó területének teljes felmérése és a rekonstrukciójának megkezdése szerepelt. Az önkormányzat azonban nem támogatta erõfeszítéseinket, mondván, nem tisztázottak a terület tulajdoni viszonyai. A halogatások és ígérgetések következtében a pályázatokról lemaradtunk.

2009 szeptemberében aztán a Nádas-tó nyugati területén elhelyezkedõ rétet felszántották. Természetkárosítás miatt hatósági bejelentést tettünk. Az ügy intézése során derült ki, hogy a város a szóban forgó területnek sem a tulajdoni, sem a kezelési jogával nem rendelkezik. Errõl vagy nem tudtak, vagy bizonyos személyek tudtak róla, de ezt valamilyen okból (esetleg személyes érdekbõl, kapcsolatrendszeri helyzetük miatt) nem jelezték. Többször kértük és kerestük a területtel kapcsolatos szerzõdéseket, de ezeket az önkormányzatnál nem találták.

A természetkárosító események hatására elkezdtük a terület tulajdoni viszonyainak mindnél pontosabb megismerését. Eljutottunk a Viking Executive Golf Kft-hez, melynek egyik vezetõjével 2009 novemberében megbeszélést kértem a területtel kapcsolatos problémák tisztázására. Kiderült, hogy a cég már a kilencvenes évek elején haszonbérbe vette a várostól nyugatra esõ, közel 90 hektáros területet, amely a mamutfenyõket nyugatról határoló úttól a lovardáig, a Telki úttól egészen a Nádas-tótól délre fekvõ turistaútig tart. A cég képviselõje állította, hogy a tulajdoni lapon nem szerepel a Nádas-tó, vagy más terület védettségi besorolása. Pedig a területet már 1985-ben természetvédelmi oltalom alá helyezték (1/1985.(III.15.) sz. tanácsi rendelet), mely 1990. január 5.-én lépett hatályba! A megbeszélés során ismertettem a Nádas-tóval, valamint a Budakeszi Arborétum és Parkerdõ Komplexummal kapcsolatos terveket és lehetõséget kértem, hogy a cég vezetõsége elõtt is ismertethessem a koncepciónkat.

2010 januárjában a cég néhány vezetõségi tagja, s helyi képviselõje (VGD Ferencz & Partner Kft.) elõtt ismertettem terveinket. Arra a kérdésre, hogy a cég haszonbérleti joga 2008-09-ben valóban lejár-e, kitérõ választ kaptam, és értésemre adták, hogy a cég nem áll el eredeti elképzelésétõl, mert az évek során „rengeteg” pénzt fektettek be a területen. Terveik között szerepel egy nemzetközi golfcentrum létrehozása, melyhez kiszolgáló épületeket, apartman házakat építenének. Az elgondolt tó-revitalizációs munka, vagy más környezeti-természetvédelmi fejlesztés megkezdésekor megszüntetnék a területükön az átjárás lehetõségét. Arra a javaslatomra, hogy a cég konzorciumi partnerként vegyen részt a Budakeszi Arborétum és Parkerdõ Komplexum létrehozásában, elutasító választ kaptam. A cég hazai képviselõje a természetvédelmi határozatokra csak legyintett, és jelezte, hogy „ezek a problémák csak a jogi szakemberekre tartoznak”.

smertettem, hogy egy 2008-as önkormányzati rendelet értelmében (10/2008.(IV.9.)) nem csak a tó területe (16,3312 ha), hanem a tõle északra fekvõ száraz gyepterület is természetvédelmi oltalom alá került. Vagyis a Nádas-tó déli oldalán található úttól egészen a Telki útig védettséget élvez ez a kis földdarab, amely így összességében több mint 36 ha. Ez a harminchat hektár a cég teljes földterületének közel 38%-a. A legfrissebb földhivatali lapokon már a teljes területre szerepel a természetvédelemi státusz!

Itt tartunk most! Ennyi huzavona, keresztbetevés és innen-onnan kapott információk alapján ki merem jelenteni, hogy a földspekuláció nem csak Sukorón vagy Páty-Telki határában történik. Itt van a kertünk alatt, és ezt kérem, értsék szó szerint! Milliónyi kérdés forog mind a mai napig az agyunkban a különbözõ egyezetéseken elhangzott javaslatok, ígéretek után. De leginkább az, hogy hol van az a „rengeteg befektetett pénz”, amit a cég hazai képviselõje megemlített. Végül is mire gondolhatott?

Lássunk néhány példát:
-   A rendszerváltás óta a területen a természet törvényei uralkodnak. Békésen birkák legeltek, néha újgazdagok vadat ûztek, vagy motorosok dübörögtek rajta.
-   A kaszálások biztosan sok pénzbe kerültek, fõleg ha nem is tudtak róla, hogy védett területen zajlik, így feltételezem, megfelelõ hatósági engedélyük sem volt rá az elmúlt, lassan húsz évben!
-   Az illegálisan lerakott hulladékot, az autóroncsokat önkéntesek, helyi vállalkozók, vagy sok unszolásra az önkormányzat szállíttatta el.
-   A lakosság elszegényedése miatt õsztõl egészen a hideg elmúltáig hordták el a fát, de idén már nyáron is baltától és fûrésztõl volt hangos az itt-ott felcseperedõ erdõ és a tavat övezõ liget.

Ez csak néhány pont abból, mi zajlik Pest megye egyik legszebb fekvésû természetvédelmi területén.
A Budakeszi Arborétum és Parkerdõ, valamint a Budakörnyéki Natúrpark koncepcióját képviselõk kezdeményezésére 2010 májusában a budakeszi bodzás-árokhoz, augusztusban a mamutfenyõkhöz és a Nádas-tóhoz is kihelyezte a természetvédelmi területet jelzõ táblákat a budakeszi polgármesteri hivatal mûszaki osztálya. Ezúton is köszönet érte!

Sok munka vár még ránk, de nem adjuk fel, mert a terület sokkal többre hivatott, minthogy keveseknek hasznot hozó, Budakeszi lakosságát hosszútávon mérhetetlen mértékben károsító tevékenység martalékává váljon, és attól kelljen rettegni, hogy holnap minden gyepfoltját fölszántják, fáit kivágják, a tavat feltöltik, hogy újabb golfcentrum, lakópark, vagy bevásárlóközpont nõjön ki a területbõl!

Munkánk eredményeként 2010 júliusában újabb fontos információkat kaptunk az állami hivataloktól, és ezekre alapozva kívánjuk felépíteni a további stratégiánkat, megtenni a következõ lépéseket, melynek eredményérõl szintén beszámolunk majd.

Weiperth András biológus
ELTE TTK Biológia Doktori Iskola

Vissza | A lap tetjére

Összefogást sürget a Budakörnyéki Natúrpark ügye

2010-08-19

Évek óta egyre erõsebb elszántság mutatkozik a Budakörnyéki Natúrpark létrehozására. A projektet megfogalmazó dr. Vermes László, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, a környezetgazdálkodási szakirány megalapítója és vezetõje, az MTA doktora, dr. Debreczy Zsolt, nemzetközi hírû botanikus, dendrológus, kutató, a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány és ezen belül a Budakeszi Herbárium vezetõje, és a több mint egymilliárd forintos fejlesztési tervet az elmúlt négy évben pályázati támogatással megvalósító budapesti Füvészkert pályázatait készítõ Dávid Béla tanácsadó, az En-Coop Kkt. tulajdonos-vezetõje most a Natúrpark sorsát a holtpontról egy csapásra kimozdító pályázat benyújtására készül szeptember 30-án. Ehhez azonban támogatókra van szükség.

Fontos, hogy egyfajta pozitív gondolkodással próbáljuk meg felépíteni a Budakörnyéki Natúrparkot. Erre most komoly lehetõség nyílik, mert a natúrpark melletti, széleskörû szakmai és lakossági összefogás létrehozásához szükséges tájékoztató kampányra, rendezvényekre egymillió svájci frankot, nagyságrendileg kétszázmillió forintot pályázhatunk, a saját erõ függvényében 60-90% közötti támogatással – válaszolja lapunk munkatársának kérdésére Dávid Béla. - Zöldóvodát, ökoiskolát, az egyetemek bevonásával helyszíni elõadásokat, botanikai túrákat szervezhetünk a környezettudatos nevelés érdekében akár országos vagy kárpát-medencei résztvevõkkel, ismertetõ elektronikus és hagyományos hordozókat, weblapokat, prospektusokat készíthetünk, és helyi rendezvényeken mutathatjuk be a térség természetközeliségét, a megõrzés, a hagyományos mûvelési ágak fenntarthatóságának módjait, a bennük rejlõ lehetõségeket, ami hosszú távon akár megélhetést is nyújthat az itt élõknek. A projekt két éves idõtartama alatt magas látogatólétszámra számíthat a környék, ami a helyi panziók, éttermek, múzeumok, vadaspark és egyéb szolgáltatók forgalmában is érzékelhetõ lesz.

A közelgõ önkormányzati választások miatt nem reméljük, de megpróbáljuk az érintett önkormányzatoknak nem csak elvi, hanem pénzügyi kötelezettségvállalását is megkapni, de reálisan a civil szervezetek és magánszemélyek összefogásában bízva, konzorciumként nyújtanánk be a pályázatot. A civil szervezetek összefogása mellett szól az a tény is, hogy nekik csak 10% önerõt kell ígérniük, ami esetükben 20 millió forint. A költségvetési intézményektõl 15%, a vállalkozásoktól 40% önerõt várnak.

A Debreczy Zsolt által megálmodott Budakeszi Arborétum és Parkerdõ terve a Vermes-féle, nagyobb léptékû natúrpark-koncepció része, fontos szakmai pillére és a Telki, Páty és Budakeszi közötti, 370 hektáros területével a legnagyobb egysége is lenne, egyben.

A jelenleg a pannonhalmi és a Balassagyarmat melletti, nyírjesi füvészkertet építõ szakember a nagy lehetõségeket rejtõ pályázatban való részvételre buzdítja a környékbeli civil szervezeteket. Az önrész vállalásának nincs kockázata, hiszen csak akkor kell kifizetni, illetve befektetni, ha az uniós támogatást is megnyeri mellé a pályázó, azzal a részprojekttel, amellyel csatlakozik a pályázati egészhez.

Budakeszin példát mutathatnánk a fenntartható fejlõdésrõl, a környezettudatos nevelésrõl, amelyben Budakeszi és a környezõ települések oktatási-nevelési intézményeinek meghatározó szerep juthat, s amelyre építkezve még nagyobb eséllyel találunk az elképzelésünknek szövetségeseket a folytatáshoz.

Jó példa a Vértesi Natúrpark. Egy álomvilág, amely fenn tudja tartani magát távol a fõvárostól, a tömegektõl. Lehetetlen, hogy mi ne tudjunk fenntartani egy 40 hektáros arborétumot, három kilométerre a kék busz végállomásától, amikor például Vácrátót 50 vagy 60 ezer embert fogad? Ezzel ugyanakkor a fõvárost is segíthetnénk a még aktívabb környezetvédelmi terveinek megvalósításában. A helyben élõk sokszor nehezen ismerik fel a saját adottságaikban rejlõ lehetõségeiket. A pályázati segítséggel szervezhetõ tájékoztató kampánnyal egy kis próbát tehetnénk, bemutathatnánk, mi lenne, ha… Külföldi és az ország más részein mûködõ minták alapján már van ebben tapasztalatunk.

 

A Budakörnyéki Natúrpark Meggyes utcai bejárata a Debreczy-féle elképzelés szerint (A mostani pályázatnak nem része)
Ha a Budakörnyéki Natúrpark megvalósul, de legalább sikerül határozott léptekkel irányt szabni a további fejlõdésének, egy olyan kulturális-természeti objektummá nõheti ki magát, amire az ország felnéz. Ez elegendõ érdekérvényesítési muníciót adhat ahhoz, hogy a térség érdemben beleszólhasson az itt készülõ útberuházásokba, az M0 és az elkerülõ út egyelõre megoldatlan problematikájába. Fontos kérdés lesz, alagútban vezet-e át a nyomvonal a parkerdõn, a település mellett, vagy töltésen, szétverve Budakeszit a levegõ- és zajszennyezésével, a természetes vízfolyások, természeti egységek feldarabolásával. Ha az autópálya felszíni vezetéssel épül, a zöldövezetnek vége, jönnek a bevásárlóközpontok, benzinkutak, raktárak, lakóparkok.

 

Önkormányzati szinten is sokat beszélünk a természet szeretetérõl, a környezettudatos nevelésrõl, a település természeti adottságainak a megõrzésérõl, de azon túl, hogy mondjuk egy helyi egyesület vállalja a frissen ültetett mamutfenyõk locsolását, vagy, hogy Virágos Budakesziért díjakat osztanak az arra érdemeseknek, sok dolog nem történik annak érdekében, hogy a település visszanyerje a hajdani negyven étteremmel rendelkezõ, Budapest zöld tüdeje címet. Ha a nyertes pályázatnak köszönhetõen sikeres zöldövezeti programok sorát tudnánk megvalósítani, az akár két év alatt is visszafordíthatatlanná tehetné a jó irányt vett folyamatot.

A Budakörnyéki Natúrpark szülõatyja, dr. Vermes László már 2005-ben megfogalmazta koncepcióját.  A natúrparkokról tudni kell, hogy olyan alulról jövõ lakossági, vállalkozói és helyi önkormányzati kezdeményezésre szervezõdött, de késõbb állami, sõt európai uniós elismerést és támogatást elnyerõ területet jelentenek, amely az ott lévõ természeti, környezeti, kulturális és építészeti értékek megõrzését, azok szélesebb körû megismertetését szolgálja. Külföldön, fõleg Franciaországban már számos ilyen natúrpark mûködik és tölt be – civil kezdeményezéssel és fenntartással – jelentõs integráló szerepet egy-egy értékes térség védelme és fejlesztése érdekében. Vermes László szerint hazánkban az egyik legismertebb és legelfogadottabb ilyen szervezõdés az Ausztriába is átnyúló, Írottkõ Natúrpark Kõszeg székhellyel, vagy a Vértes Natúrpark, melynek példája követésre érdemes a mi térségünkben is.  Nemcsak közösségteremtõ erõ, de a települések értékeinek védelmét hatékonyabbá tudja tenni az összefogással. Például egy pátyi golfprojekt esetén gyorsabb és hatékonyabb fellépést tesz lehetõvé, bár a civil szervezõdés így is nagyon eredményes volt. Ezen kívül bizonyos uniós pályázatokon csak natúrparkok indulhatnak eredményesen.
A natúrpark a területén lévõ értékek, az ott mûködõ résztvevõk számára széleskörû ismertséget és nyilvánosságot teremt, ami az idegenforgalom, a környezetbarát turizmus szempontjából rendkívül meghatározó. Érintettek lehetnek ebben a több településen átívelõ turista útvonalak, mint pl. a Mária-út, a különbözõ borutak, kerékpárutak.

A Budakörnyéki Natúrpark ügyének elõmozdításáért Vermes László 2009 óta a Budakeszi Lokálpatrióták Egyesülete Natúrpark-munkacsoportja keretében próbál tenni. Szoros együttmûködésben van Debreczy Zsolt munkacsoportjával. Budakeszi önkormányzata mellett csatlakozási szándékot kinyilvánító képviselõ-testületi határozatok születtek Telkiben, Budajenõn, Pátyon, Nagykovácsiban és Budaörsön, de támogatását jelezte a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója és a korábbi Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium is. Tárgyalásokat folytattak a Pilisi Parkerdõvel és a két érintett budai önkormányzattal, a II. és a XII. kerülettel, de ezek a megbeszélések még nem zárultak le. Zsámbék, Tök, Perbál, Biatorbágy és Törökbálint bevonását is tervezik a Zsámbéki-medence környezetének védelmét segítõ civil szervezetek mellett.

Az országgyûlési választások miatt a szervezés folyamata ugyan óhatatlanul lelassult, de a szeptember 30-i pályázati beadás újra felgyorsította az ügyek menetét. Elhatározták, hogy ahol most tartanak a szervezésben, azoknak a részvételével egyesületet alakítanak, s a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület néven folytatják tovább a szervezõ munkát. A pályázaton is már egyesületként vesznek részt a pályázatot benyújtó konzorciumban. Az alakuló gyûlést július 29-re hirdették meg, ahol egyelõre tizenhárom taggal, önkormányzatok, civil szervezetek, gazdasági társaságok és magánszemélyek részvételével létre is jött az egyesület.

Bármilyen kedvezõk is a Budakörnyéki Natúrpark esélyei a pályázatunk szakmai tartalma miatt, ha az önrészt nem sikerül határidõre felmutatni, akkor megint csak nem marad más hátra, mint várni a következõ lehetõséget, remélve, hogy az majd nem hiúsul meg ugyanilyen okok miatt. - mondja Vermes László. - Márpedig igyekeznünk kell, mert elfogynak ezek az esélyek, egyszer csak lezárul az a pályázati periódus, amit ma még a környezetünk javára is fordíthatnánk.

Koós Hutás Katalin

Kapcsolatfelvétel:
dr. Vermes László - vermesl@creamreklam.hu tel.: 06-23-455-411
vagy dr. Debreczy Zsolt - dendro@t-online.hu; tel.: 06-23-452-866

Vissza | A lap tetjére

Szobrot avattak a legnagyobb magyarnak

2010-04-09

gróf Széchenyi István születésének 150. évfordulóján Budakeszin szobrot avattak a legnagyobb magyar tiszteletére. Gábor Emese alkotását a Széchenyi utca és a telki út sarkán, Budakeszi három iskolájának közvetlen közelében állították fel április 7-én délután.

A rendezvényen Kőrösiné dr. Merkl Hilda, a szobor felállítását szervező Széchenyi Baráti Kör elnöke, Gábor Emese és Spányi Antal, a székesfehérvári egyházmegye püspöke méltató beszédeit követően a szobrot Tagai István polgármester leplezte le. Szemereki Zoltán, aki 1990 és 2002 között volt a település polgármestere, Budakeszi várossá válásának 10. évfordulójáról emlékezett meg. A műsorban közreműködött Bánffy György színművész.

A szobor elkészítésének és környezetének rendezése közadakozásból valósult meg. A tér kialakítása Bechtold Gábor tervei alapján készült. Az adománygyűjtésben a Széchenyi Baráti Kört a Budakeszi Kultúra Alapítvány segítette.

Képriport a rendezvényről

Vissza | A lap tetjére

Megújult a 125 éves kőszobor

2010-03-30

 

 

 

Bánkuti Ákos képriportja

 

 

A Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Kultúra Alapítvány támogatásával a budakeszi Gábor Áron u. 59. számmal szemben, az egykori Weichselblöβ területén álló, kizárólag közadakozásból restaurált „Ecce homo” kőszobor, más néven ülő Krisztus újbóli felszentelésére Virágvasárnap napsütéses délutánján került sor.

A szobrot a Bechtold-család állíttatta 1885. március 28-án annak emlékére, hogy mind a négy fiuk túlélte a pestisjárvány pusztítását. A szobrot utoljára 1990-ben az Országos Műemléki Felügyelőség költségén Varga Zoltán kőszobrász restaurálta, 2010-ben ezt a munkát, a budakeszi adományozók költségén, Konkoly György restaurátor végezte el.

 

Salamon László képriportja
 

 

A felszentelési ünnepségen Hidas Mátyás, a Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Kultúra Alapítvány elnöke méltatta a szobor helyreállításában megmutatkozott összefogást és köszönetet mondott annak a nagyszámú, sok esetben névtelen budakeszi adományozónak, cégeknek, civil szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik a restauráláshoz szükséges több mint egymillió forintot biztosították és felelősséget éreztek Budakeszi e helyileg védett műemlékének a helyreállításában.

 A szobrot Filó Kristóf  kanonok, Budakeszi plébánosa szentelte fel. Az ünnepségen közreműködött a Budakeszi Hagyományőrző Kör kórusa és Berzsenyi Zoltán színművész.

Koós Hutás Katalin

Vissza | A lap tetjére

Virágvasárnap avatják a felújított ülő Krisztust

2010-03-22

A szobor felújításába kezdtek

2009-05-21

A Budakeszi Szépítő Egyesület a Budakeszi Kultúra Alapítvány támogatásával a budakeszi Gábor Áron u. 59. számmal szemben, a 8/a. számú ház sarkánál az egykori Weichselblöβ területén 119 évvel ezelőtt  készült „Ecce homo” kőszobor, más néven ülő Krisztus restaurálását határozta el.

A szobrot a Bechtold-család állíttatta 1885. március 28-án annak emlékére, hogy mind a négy fiuk túlélte a pestisjárvány pusztítását.  A szobor készítőjéről nincs adat. A mű Krisztus életének azt a pillanatát ábrázolja, amikor megostoroztatása után bíborszínű „királyi” palástban, töviskoronával, kezében a jogart helyettesítő nádszállal (buzogánnyal) „trónusra” ültették és kigúnyolták. A szobor egykor festett volt: köpönyege vörös színe mellett ruháján, lábán sárga, szemén és bajuszán barna, talapzatán piros festéknyomok maradtak fenn. A szobrot 1990-ben az Országos Műemléki Felügyelőség költségén Varga Zoltán kőszobrász restaurálta.

A Budakeszi Szépítő Egyesület és a Budakeszi Kultúra Alapítvány a restaurálás több mint egymillió forintot kitevő költségének mielőbbi összegyűjtése érdekében kéri mindazon magánszemélyek, vállalkozások és szervezetek segítségét, akik felelősséget éreznek Budakeszi e helyileg védett műemlékének a helyreállításában.

Budakeszi Kultúra Alapítvány
OTP 11742348 20015123
(Ülő Krisztus)

Vissza | A lap tetjére

Nagy Kálmán 100 éves

2009-12-16

Tanúja egy kornak, amikor a magyar lovasság még olyan értéket képviselt a magyar társadalomban, melyet méltán lehetett mások elé példaképnek állítani, mint olyanokat, akik a legnehezebb körülmények között is emberségesek, gerincesek tudtak maradni. A ma élő huszárok legidősebbike, Nagy Kálmán nyugalmazott huszár ezredes és hadtörténész december 8-án ünnepelte századik születésnapját.

Nagy Kálmán 1909. december 8-án született Nyíregyházán. 1931-ben a Ludovika Akadémián huszárhadnaggyá avatták. Nyíregyházán, Budapesten, Pápán, Munkácson, Nagyváradon és Rimaszombaton szolgált. 1939-ben részt vett Kárpátalja felszabadításában. Végigharcolta a II. világháborút. 1941-ben az I. honvéd lovasdandárral Ukrajnában harcolt. Az e harcokban tanúsított bátor magatartásáért Signum Laudis kitüntetést kapott. 1944-45-ben 15 hónapos folyamatos harcban a Kárpátok mentén, az Alföldön, a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon keresztül huszár századát Ausztriáig vezette, ahol amerikai hadifogságba estek.

A háború után hamis vád alapján perbe fogták, és több ízben bebörtönözték. Amikor éppen szabadlábon volt, alkalmi munkákból élt, tetőfedéstől a földmérésig. Végül a bíróság felmentette. 1948-tól a Honvédelmi Minisztériumban hadtörténeti előadó, volt, s két folyóirat alapító szerzője. Részt vett a Hadtörténeti Intézet újrateremtésében, a Hadtörténeti Könyvtár felállításában. 1956-tól a Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán hadtörténeti tanszékvezető-helyettessé nevezték ki, 1957-ben alezredesként nyugdíjazták.

1956. november 4-én Mindszenty József hercegprímást a Parlamentből a szovjet harckocsikon át az amerikai követségre menekítette. Ezt egy újságíró lefényképezte és a kép később a hatóságok kezébe került. Koncepciós perben 15 évre ítélték. Hatvankét hónapig volt börtönben. Kiszabadulása után 25 évig nyomdai korrektorként és a Daily News lektoraként dolgozott. Harminc film és két színházi előadás hadtörténeti szakértője volt.

A rendszerváltás után rehabilitálták, nyugalmazott ezredessé léptették elő. Nagy Kálmán ezután is rendkívül aktív és tartalmas életet élt. A Sárvári Huszármúzeum egyik megszervezője, a Huszármúzeum Baráti Kör elnöke, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület örökös dísztagja. Nevéhez fűződik az első huszáremlékmű létrehozása és felavatása Rimaszombaton, 1943. október 6-án. Az emlékműre harminchárom, a harcokban elesett rimaszombati huszár neve került fel. . Megjelent művei: A magyar huszárok a II. világháborúban (1990), A honfoglalás hadtörténete (1998) és a Két tábornok (2000). Hadtörténeti kutatásokkal mind a mai napig foglalkozik.

Egyik szervezője volt az évenként a határon túli és magyarországi fiatalok számára megrendezett nyári történelmi iskolának és 95 évesen is főszervezője és előadója volt az I. Magyar huszártörténeti konferenciának, melyre 2004 nyarán került sor Nyíregyházán. Budakeszin bekapcsolódott a Kárpátaljai Magyarok Budakeszi Szervezetének munkájába és vezetőségi tagja volt a Széchenyi Baráti Körnek.

Budakeszi 1998-ban Budakesziért emlékéremmel tüntette ki, 2004-ben a város díszpolgárává választották. Jelenleg visszavonultan él.

December 11-én ünnepélyes keretek között ünnepelték a legidősebb magyar huszárt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében az Intézet és a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság rendezésében. Az ünnepeltet Bali József, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikai szakállamtitkára köszöntötte. Nagy Kálmán életútját Fodor Lajos ny. vezérezredes, a Magyar Huszár és Lovas Hagyományőrző Társaság elnöke ismertette. Pohárköszöntőt mondott dr. Holló József ny. altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának főigazgatója.

Budakeszi december 16-án Győrffy-Villám András, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke Az utolsó huszárok című könyvének bemutatójával tisztelgett díszpolgára előtt a Budakeszi Kultúra Alapítvány és a Széchenyi Baráti Kör szervezésében.  A kötetben Nagy Kálmánnal, a ma élő magyar huszárok legidősebb képviselőjével terjedelmes beszélgetés jelent meg, tanúságot téve a magyar huszár fegyvernem mellett, amely – Mátyás király által 1481-ben megörökítve – fél évezrede fennáll, hirdetve a magyar nép rendkívüli katonai képességeit szervezésben és hadművészetben. „A huszár jelképezte és tetteivel megvalósította mindazon legszentebb erényeket, melyek mindig biztosították nemzetünk fennmaradását: a mindig újrakezdés hitét és akaratát, s az érte végzett szívós munkát, a haza rögéhez való hű ragaszkodást.” - fogalmazta meg Nagy Kálmán a Buda környéki Iránytű című lapnak még 2004 szeptemberében adott interjújában.

Koós Hutás Katalin
Fotók: Bánkuti Ákos, Csaba Zoltán, Czifra Lajos

 

 

Vissza | A lap tetjére

A Buda környéki Natúrpark

2009-10-03

Az elmúlt másfél évtizedben az Erdészeti Hivatal, a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány (Budakeszi Herbárium) és az erdészetek részéről több tanulmány is született arról, hogy a már meglévő természeti értékekből a célkitűzések átcsoportosításával itt egy parkerdő és arborétum együttes valósuljon meg azaz, hogy a már meglévő és továbbfejlesztendő Budakeszi (Telki) Arborétum a Telki út és a Hidegvölgy közötti területekkel egy egységes zöldövezeti rendszerré alakulhasson át. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki az a civil kezdeményezés, amely Budakeszi székhelyű Buda környéki Natúrpark megalapításának gondolatát tűzte ki célul.

Budakeszi logikus elképzelése, hogy „zöld város”, a turizmus, egy természetbarát nemzedék kiművelésének városa, akár nemzetközi állomása is legyen. Az „Budakeszi Arborétum- és Parkerdő” együtteshez és a Natúrparkhoz egyaránt kapcsolódik a város régi terve, a Budakeszi határában elterülő Nádas-tó újraélesztése. A tervezés jelentős lépése volt 2006 decembere, amikor a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány (NDA) Budakeszi önkormányzatának is bemutatta a Pilis Parkerdő igazgatója, a Budakeszi Erdészet vezetője és az Erdészeti Felügyelőség igazgatója előtt már ismert terv-változatot. A Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság (VFKB) és a város főépítésze a tervet elismeréssel fogadta és Budakeszi fő zöldövezeti programjaként értékelte. A megismertetés jelentős lépése volt az önkormányzat által szervezett lakossági fórum és a tavalyi „Föld Napja” alkalmából rendezett kiállítás, amelyen az Alapítvány bemutatta az arborétum- és parkerdő-együttes 1:1000-es (5 m hosszú!) panoráma-rajzát. Tagai István polgármester megnyitó beszédében Budakeszi legmegfelelőbb fejlesztési irányvonalának nevezte a kiállított tervet. A terv régión túlmutató jelentőségét emelte ki Dr. Mindszenty Andrea egyetemi tanár (ELTE) és Dr. Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója. A terveket a Budakeszi Kultúra Alapítvány is megtárgyalta, és (amint a feltételek beérnek) támogatásáról biztosította.

A budakeszi Nádas-tó

egy régi világ utolsó hírmondója, mely jelzi, hogy a közelmúltban még működtek azok a természeti folyamatok, melyek révén egy lefolyástalan medencében - még ha kis kiterjedésűek is - állandó vízborítású tavak jöhettek létre, illetve maradhattak fenn. A tó természeti értékeit felismervén - részben Schmidt Egon madártani megfigyeléseit is figyelembe véve - a tavat és környékét 1990-ben helyi védettségűvé nyilvánították.

A levéltári kutatások során talált dokumentumok szerint a terület az elmúlt évszázadban vizes élőhely volt; az 1965-ös légi felvételek szerint a tóban víz van. A vízhez, vizes élőhelyhez kötődő madárvilágot itt olyan fajok képviselték, mint a vöcsök, a haris, a vízityúk, a nádi poszáta és a függőcinke (Schmidt Egon ornitológus, Kossuth-díjas író közlése, 2009). Gőte, teknősbéka és hatféle békafaj is élt a területen. Ez csak néhány példa a gazdag állatvilágból. Napjainkra, ugyan a vízzel együtt az állatfajok is eltűntek, de a tavaszi hóolvadások, vagy hosszantartó csapadékos időszakok után a tó zsombékos jellegű részein a fakadóvizek ma is megjelennek.

A tó vízgyűjtő területe 180 hektár! Ez a mért 593 mm átlag csapadék mellett 1 millió m3 víz érkezését, hirtelen lehulló csapadék esetén a jelentős többlet vízbefogadó terület-irányú lefolyását, leszivárgását jelenti. A fajlagos vízleszivárgás (Pilisvörösváron, hasonló körülmények közt) mért értéke 1.2m3/ha/év, ami 20 ezer m3 víz érkezését jelenti. A burkolt felületekre érkező csapadéknak viszont a lehullott mennyiséghez közelálló mennyisége kerül a befogadóba (legmélyebb völgyi részbe). Jelenleg, egy-egy zápor után a patakká duzzadt Meggyes-árokban hatalmas mennyiségű víz szalad el Budakesziről, ami szűrőkön át a tóba érkezhetne!

A felmérések alapján megállapítható, hogy a Nádas-tó és a környezetét alkotó védett terület (16,3312 ha) rehabilitációja esetén egy több mint 6-ha-os, részben szabad vízfelülettel rendelkező tavat lehetne kialakítani. Ez a teljes védett terület közel 40%-a! Ehhez kapcsolódna a fás és gyepes területek fenntartása, illetve a természetes növényzet regenerációjának beindítása. A tervekben a célállapot egy olyan nyílt vízfelület és vizes élőhely együttes létrehozása, melynek vízellátása folyamatos és lehetőleg teljes mértékben természetes eredetű legyen.

A lápi póc

Az előzetes tervek szerint a tó nyugati részén lévő fűzesek „fűzes szigetek” formájában maradnának meg, az egyes szigeteket fahidak kötnék össze, így a szigetek részben bejárhatók lennének. A tó északi oldalán elhelyezkedő, ugyancsak fűzes „Madársziget” viszont csak csónakkal lenne megközelíthető, és madárvédelmi terület lenne, melyet a látogatók csak kutatási, természettudományos megfigyelési céllal közelíthetnének meg.

A tó rehabilitációjának tervezésekor fő szempont lesz, hogy a meglévő fűzesek, valamint a tó- és sziget-szegélyeken megmaradó nádasok világába csak a legkisebb mértékben avatkozzunk bele.

A réti csík

Az ilyen területen természetszerűen előforduló halfajok  (pl. a Kárpát-medencei bennszülött maradványfaj, a „kutyahal” vagy lápi póc, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös könyvese, vagy a réti csík) betelepítése a biológiai egyensúlyt, az „élő vizet” szolgálja majd, természetes védelem szúnyogok ellen!

Az önkormányzat szakbizottságával ez év májusában ismertettük részletes terveinket. Kértük a várost és a zöld ügyek támogatóit, hogy álljanak a nagyobb zöldövezeti projektnek is fontos részét jelentő program mellé és segítsenek a Nádas-tó rehabilitációját célzó, immár sürgetően aktuális pályázat előkészítésében. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től megkértük a terület (csakis és kizárólagosan ezen célú!) hasznosításának a jogát, hogy az előzetes engedélyek birtokában a pályázat előkészítését mielőbb elkezdhessük. Ha a terv sikerül, úgy érezzük, hogy mi, budakesziek, egy olyan természeti értékkel leszünk gazdagabbak, amire minden Budakeszi lakos büszke lehet, és amely az egész környék épülésére, örömére szolgál majd!

Weiperth András
ELTE TTK Biológia Doktori Iskola

Dr. Debreczy Zsolt és Dr. Rácz István
Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány

Vissza | A lap tetjére

Fák világtalálkozója Budakeszin

2008-04-23

Április 22-én 18 órakor a Föld Napja alkalmából rendezett kiállításon a budakeszi arborétum és parkerdő-együttesről szóló elképzeléseket, a Nádas-tó életre keltésének lehetőségeit mutatta be Debreczy Zsolt, világhírű dendrológus az Erkel Ferenc Művelődési Központban.

Dr. Debreczy Zsolt nemzetközi hírű botanikus, dendrológus, kutató, három évtizedig a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa. Botanikai gyűjtő- és kutató munkát végezve szakmai expedíciókkal bejárta a világot. Számos publikációja mellett megjelent könyvei: a Télen is zöld kertek Csapody Vera állami díjas botanikus és növényrajzoló illusztrációival, a Télálló kaktuszok, agávék és pálmaliliomok, a Búvár- és Fürkész Zsebkönyv sorozatokban a Fák, bokrok, a Dísznövények, a Vadvirágok. Debreczy Zsolt irányításával jelent meg a Fenyők a Föld Körül, a Conifers Around the World és készül a Fák Világatlasza. 1988-tól a Harvard Egyetem támogatásával végezte kutatásait munkacsoportjával együtt.  Amerikában megalakította a Nemzetközi Dendrológiai Kutatóintézetet (IDRI), itthon a Nemzetközi Dendrológiai Alapítványt és a Budakeszi Herbáriumot. Dendrológiai es arborétumi fejlesztési tervei között szerepelt a Gellért-hegy, a Kámoni Arborétum (Szombathely), a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem botanikus kertje, a Tiszakürti Arborétum, a Pannonhalmi Főapátság arborétuma, és építi a Nyírjesi Füvészkertet Balassagyarmat mellett. Ő ültette ki az első Taskentből származó selyemakácokat az Erzsébet téren a Danubius-kútnál, valamint a Belvárosi Plébániatemplom, a Duna Hotel és a Vigadó mellett.
„Legyen Budakeszi turisztikai központ...”
Szelekcióval honosított mediterrán örökzöld tölgyei pedig már egy évtizede termőre fordultak Magyarországon. Lapunk munkatársának arborétumokról, a környezettudatos nevelésről és Budakeszi jövőjéről beszélt a neves tudós.

Annak idején még azt tanították, hogy a mediterrán es szubtrópusi növények Magyarországon szabadföldben nem maradhatnak meg. Üvegházban nevelik őket, s amikor kirakják, egy-két évig bírják, de az első hidegebb tél tönkreteszi őket. Pedig a klímaváltozások egy korábbi szakaszából a hidegtűrő képesség benne van a génjeikben. A nyolcvanas években kísérleteket kezdtem nagy mennyiségű örökzöld tölggyel, s kezdettől szabadban neveltük őket. Őrültségnek tűnt, hiszen a magoncok a legérzékenyebbek. Igaz, jó részük el is pusztult, de a legjobbak megmaradtak. Elkezdtük ugyanezt mexikói és kaliforniai ciprusokkal, és azokkal is sikereket értünk el. A bükkábrányi leletek csak újabb bizonyítékai annak, amit régen tudunk, hogy a ma élő mamutfenyők rokonai itt voltak a Kárpát-medencében is, csak nem bírták ki a jégkorszaki klímaváltozások kihívásait. Tudományos és telepítési kísérletek azt mutatják, hogy a pannon régióban sokkal nagyobbak a lehetőségek, mint azt korábban képzelték: az északi lejtőkön a nedvesség-igényesebb és hidegtűrő fajok, a szárazabb területeken a mediterrán típusú növények, a többi részen pedig Amerikától Ázsiáig a mérsékelt öv legalább hatezer fás faja/valtozata telepíthető meg.

A Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány
1995-ben alakult, 2000 óta közhasznú. Célja a természetismereti műveltség terjesztése, a szakismereti és alkalmazott botanikai –elsősorban a környezetvédelmi és tájesztétikai - műveltség, mai kifejezéssel a "környezettudatos nevelés" elősegítése, különös tekintettel a világ mérsékelt égövi erdőinek és fáinak, a természetes erdőtársulásoknak a dokumentálására.
    Az alapítvány fő külföldi partnere a Massachusetts-i Nemzetközi Dendrológiai Kutatóintézet (IDRI), amellyel együttműködésben a hazai alapítvány nagy léptékű szakmai dokumentációt hozott létre. A Budakeszi Herbárium dendrológiai kutatási központtá vált, mely a tervezett Budakeszi Arborétum és Parkerdő-együttes tudományos központja is lesz. Itt készült a Fák Világatlasza, a Fenyők a Föld körül című könyv, és ennek rövidesen megjelenő angol nyelvű változata, a kétkötetes Conifers Around the World. Sok diák jön ide gyakorlatra, fiatal művészek dolgoznak a növényrajzokon, önkéntesek évente több száz munkaórával segítik a gyűjteményi fenntartó munkát.
További információk az alapítványról: www.dendrologia.eu
Erdész-nemzedékek több évtizedes tervei az alapgondolat mögött


Az álom, hogy valahol Magyarországon a világ fáit bemutató park létesüljön, nagyon régre nyúlik vissza: amikor a régi nagybirtokosok a birtokaikon létesített igényes parkok kialakításakor külföldről is hoztak be különleges növényeket. Aztán jött Trianon, amikor a birtokok nagy része eltűnt az országból.  Így járt Ambrózy-Migazzi István is, aki az általa 1892-ben alapított malonyai arborétum és kastély mellett temesi birtokait is elvesztette. A malonyai arborétum a Felvidék legnagyobb és legszebb örökzöld kertje volt.  A „virágos gróf” százezrével vetette el a kaukázusi, dél-balkáni babérmeggyeket, aminek köszönhetően valósággal egy örökzöld szőnyeg alakult ki parkká avatott cseres tölgyeseiben. Kastélya körül mediterrán cédrusokat, ciprusokat telepített, gyönyörű sétautakat épített. Tudta, hogy melyek azok a fajok, fajták, amelyek bírják ezt az éghajlatot és tudta, hogy magoncokat kell telepíteni, mert azokból hozható ki a genetikailag kódolt tűrőképesség.  Ambrózy nem maradt Felvidéken, nem vállalta a cseh kormány felkérését, hogy vezesse a saját, de elcsatolt arborétumát. Inkább Magyarországon 1922-ben egy szorgalmas kertészével nekilátott a középkorban elpusztult Vas megyei település helyén a Jeli Arborétum kialakításának. A 74 hektáros kert jelenleg hazánk legnagyobb arborétuma, amely különösen májusban az Ambrózy által százezrével vetett rododendronok virágzása idején varázslatos. Sajnos, ő mar nem láthatta azt a szépséget, amiben ma mi gyönyörködhetünk.
A háború után a határon belül maradt parkokat is nagyrészt szétverték, fáit részben kivágták, faanyagát eladták. Magyarországon – nagyon kevés kivétellel - lenullázódott a több száz éves kertépítő kultúra. Aztán elindult egy jó szándékú, gyakran mégis kártékony telepítés, hiányzott az organikus rend, elmaradt a telepítések mögül a jövőkép, a művészi képzelőerő, amely látja, hogy az egymás mellé ültetett fákból, fajokból majd milyen kép áll össze.

Kevés hely rendelkezik akkora lehetőséggel, mint Budakeszi!


Amikor Zólyomi Bálint, a növényszociológiai kutatások legkiemelkedőbb hazai képviselője a Braun-Blanquet-féle növénytársulástani vizsgálatait a Budai-hegységre is kiterjesztette, akkor kiderült, hogy ebben a kis szűk régióban, a Budakeszi és Nagykovácsi fölötti hegyekben, ahol homokkő, dolomit, mészkő, pannon agyag és lösz együtt van, a közép-hegységek minden lehetséges erdőtársulása megtalálható. Ezen a pár kilométeres szakaszon mintha végigutaznánk a Börzsönytől a Bakonyig, a sziklabükköstől a karsztbokorerdőkig. Kiváló adottságú terület ahhoz, hogy egy tanösvény bemutassa Magyarország legjellemzőbb erdőtársulásait, míg a tájvédelmi körzettől (telki úttól) délre eső hajlatokon és völgyben a természetes erdők közé ágyazottan a Föld mérsékelt égövi fafajainak jellegzetességeit is.
A Fák Világtalálkozója Budakeszin és a Budakeszi Arborétum és Parkerdő-együttes alapgondolatából már megvalósult egy arborétum, egy még alig ismert alapítványi tudományos központ a budakeszi erdészet területén és jó néhány szépen beért parkrészlet.
2006 decemberében Rácz István kollégámmal az önkormányzatnak bemutattuk terveinket, s elmondtam, hogy nincs komolyabb léptékű, zöldövezeti oktatásra is alkalmas arborétum a főváros körzetében és Budakeszi e téren egész Európában egyedülálló lehetőségekkel rendelkezik. Törekvéseinket a Pilisi Parkerdő is, mint a kincstári terület használója, jónak tartja. Budakeszin pedig a zöldövezeti irány az, ami leginkább megfelel a város fejlődési elképzeléseinek, s ami e kistérség hitvallása is: a Budakeszi Arborétum- és Parkerdő-együttes a főváros zöldövezeti központjává válhat.

Földünkért ma a környezettudatos neveléssel tehetjük a legtöbbet


A Budakeszi Arborétum és Parkerdő-együttes a Meggyes utcától és a mamutfenyőktől indul és kifut az Erzsébet-tanyáig, Páty és Telki határába. Két látogató központ közé szeretnénk befogni ezt a területet. Az egyik épület a Meggyes utcai bejárat, amely a világ arborétumait, a másik, a Telki felőli bejárat a világ nemzeti parkjait mutatná be.
“A zöldövezeti irány az, ami leginkább megfelel Budakeszi város fejlődési elképzeléseinek”
Az épületek speciálisan kialakított belső szerkezete óriási kiállítási felületet biztosít. Az organikus épületek egyik tartó oszlopa egy óriási mamutfenyő törzs, az e körül csavarvonalban felépülő kiállítási terekkel és teraszokkal, a tetőn egy kilátóval, mindent be tudunk mutatni, amit a világ arborétumaiban, nemzeti parkjaiban látni lehet. Az alsó szinten elhelyezett tanszobákban iskolák interaktív biológiaoktatást tarthatnának.  Az épület mögött egy kisebb mamutfenyő erdőt telepítenénk, a két meglévő mamutfenyőtől a Barackos felé eső szántón. A park nagy része természetes erdő lenne, ahol látványpontok kialakításával hívjuk a látogatókat „a cédrusligethez”, „a ciprus-fokhoz” a panorámát feltáró kilátópontokhoz, és a már meglévő, továbbfejlesztett arborétumba.
Budakeszi felől a másik bejárat a fatelep alatt lenne, ahol a Hidegvölgyben pihenőterület létesül azok számára, akik nem elsősorban botanikai érdeklődéssel érkeznek ide. A sétautak melletti „napházakban” télálló pálmákból pálmakert, benne hangulatos étterem működhetne. Vagy kaméliakert teaházzal. Milyen kellemes egy séta gyönyörűen virágzó teabokrok között különféle teakülönlegességeket kóstolgatva egy teázóban, ahol vásárolhatok a teákból, és a kaméliákból is egy csokorral! Ezek az egységek önálló vállalkozásként működhetnek központi vagy pályázati támogatással, hiszen ismeretterjesztő beruházások is egyben. A régi katonai táborig terjedően, az erdő mélyén bérelhető kis tűzhelyes családi pihenőkben baráti és munkahelyi összejövetelek szervezhetők, teret kapna itt a lovas természetjárás, a kocogás, a kerékpározás is. Létesülhetne egy nemzetközi ranger-képző (természetőr-parkőr) tábor a fiatalok részére. Ranggá válhat, ha valaki ranger egyenruhában a park felügyeletében, oktató munkájában részt vehet.
Terveink pályázati forrásokból megvalósíthatók. Az idei pályázati felkészülés célja a mamutfenyők szomszédságában elterülő Nádas tó életre keltése, amelyre az előzetes hidrológiai vizsgálatok szerint minden esély megvan. A pályázatokhoz persze önrészre is szükség van. Ehhez tőkeerős cégek támogatását is várjuk.

Április 22-én bemutatjuk elképzeléseinket




A budakeszi önkormányzattal együttműködve alapítványunk Frederick Law Olmsted, a bostoni „Zöld folyosó” és a New York-i Central Park tervezője nyomdokába lép, amikor egy látványtervet állít ki április 22-én a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központban azzal a hittel, hogy az meggyőzi és összefogásra serkenti Budakeszi polgárait és a régió többi települését. A 18 órakor kezdődő kiállítást Tagai István, Budakeszi polgármestere nyitja meg, majd Kubassek János geográfus, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója és Mindszenty Andrea geológus, az ELTE professzora szól az egybegyűltekhez. A terveket magam ismertetem egy öt méteres madártávlati rajz alapján, amely dendrológusok és művészek közös munkája.
Olmsted Arnold Arborétumát a tehetség és az akarat néhány év alatt világhírűvé tette…,

…vajon megismétlődhet-e a csoda 100 évvel később Európa közepén, Budakeszin?
Koós Hutás Katalin

Vissza | A lap tetjére